Címlap Szállás Látnivalók Programok Gasztronómia

Nagycsaládosok Országos Egyesületének Őszi Találkozója

TDM tagok:

Gyula város testvérvárosai

Arad

Arad (románul Arad, németül Arad, latinul Aradinum): város Romániában. Az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye. A 20. században Kisszentmiklós, Mikelaka, Öthalom, Újarad és Zsigmondháza településeket csatolták hozzá.
Neve a magyar ur főnévből származik, melyhez a d helynévképző járult.

Története

A "szabadságszobor", az aradi vértanúk emlékműve.
A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros. 1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu melynek egykor vára is volt, helye még a 19. században is ismert volt. 1551. szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt. 1783-ban felépül az új vár a Maros kanyarulatában. 1834-ben lett szabad királyi város. A honvédsereg 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. 1881-ben a helyet kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állt emlékművét 1918-ban a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén). Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest. 1910-ben 63 166 lakosából 46 085 magyar, 10 279 román, 4365 német, 1816 szerb, 277 szlovák és 133 cseh lakos volt. 1919-ben a város volt gr. Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának székhelye. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került. 2002-ban 191.473 lakosa volt, ebből 83,66% román, 11,94% magyar, 1,66% roma, 1,52% német és 1,22% más nemzetiségű.

Látnivalók

Arad vára ma katonai terület, nem látogatható.
Az eredetileg Attila téren (ma a Megbékélés parkjában) állították fel újra az aradi vértanúk monumentális emlékművét, Zala György alkotását.
•   A vár mellett a kivégzés helyszínén áll a vértanúk 1881-ben felállított emlékoszlopa, amely alatt sírjuk is van.
•   A minorita templom 1704-ben épült, kiszabadításuk után udvarán őrizték a vértanúk 1918-ban eltávolított emlékművének szobrait.
•   Az 1847-ben épült református templomban tartotta 1901-ben esküvőjét Horthy Miklós.
•   A kultúrpalota 1913-ban épült eklektikus, belül szecessziós stílusban, benne van a Történeti Múzeum.
•   Az evangélikus templom 1906-ban épült neogótikus stílusban.
•   A szerb ortodox templom 1702-ben épült barokk stílusban.
•   A régi színház épülete 1818-ban készült el.
•   A várostól nyugatra feküdt a középkori Hodosmonostora. Szent Péternek szentelt monostorát 1177-ben említik először, 1278 és 1293 között pusztult el. A falut még a 16. században is lakták, ma puszta Arad mellett.

Híres emberek

Itt született 1782. december 8-án Bartosságh József mezőgazdasági szakíró.
•   Itt született 1837-ben Kerpely Antal bányász, kohómérnök, a selmecbányai akadémia tanára, az MTA levelező tagja. (†1907)
•   Itt született 1855-ben Barabás Béla jogász, főispán, majd szenátor.
•   Itt született 1885. május 11-én Rajnai Gábor színművész.
•   Itt született 1886-ban Tóth Árpád költő.
•   Itt született 1886. augusztus 1-jén Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter.
•   Itt született 1902. január 21-én Jávor Pál színművész.
•   Itt született 1925. január 16-án Inke László színművész.
•   Itt halt meg 1775. január 15-én br. Bajtai Antal történetíró.
•   Itt halt meg 1850. február 9-én a börtönben Lenkey János honvéd tábornok.
•   Nagyon részletes lista az eszperantó Wikipediában: http://eo.wikipedia.org/wiki/Listo_de_renomaj_personoj_de_Arad

Testvérvárosok

•   Gyula, Magyarország (1994)
•   Hódmezővásárhely, Magyarország
•   Pécs, Magyarország

Honlap:

www.arad.ro
www.primariaarad.ro

Forrás: wikipedia. hu

Budrio

Alapadatok:

Budrio, Olaszország, Emilia-Romagna régióban, Bologna tartományban található.
Lakossága: 17.128
A városvédőszentje: Szent Lőrinc
Honlap:www. comune.budrio.bo.it
Polgármester: Carlo Castelli

Budrio (németül Heuenburg), az okarina új formájáról is ismert, amelyet Giuseppe Donati (1836–1925) készített.

Ezüst érem a polgári érdemnek

„Budrio közössége hősi bátorsággal, hazafias lélekkel vett részt a felszabadulás harcában segítséget és menedéket adva a partizán csapatoknak.
Elszenvedték a németek a vak megtorlást és vérengzést, akik a védtelen polgárokat köztük nőket és fiatalokat is lemészároltak. Felgyújtottak számos épületet. A hősies ellenállás csodálatra méltó példája a léleknek, a feláldozásnak és a hazaszeretetnek” (Fraz Vigoroso-1944)

Budrio híres az okarináról, a budriói Giuseppe Donati által megalkotott hangszerről.

Történet

Budrió története nagyon régi. Habár a helységnév keltának tűnik a civilizáció jelei nagyon ősiek, visszavezethetők egészen a római korig.
Az ősi civilizáció jelei már a római korban is fellelhetők voltak. A városi terület volt a tárgya az úgynevezett centúriáknak, osztályokba sorolták a katonákat, illetve a római légionáriusokat azért, hogy meghálálják szolgálataikat, ezért földdarabokat osztottak szét a részükre. A szabályos rendszer, az egyenes hálózatok a merőlegesség, az alapja a „centurializálódás” mely légifelvételről nagyon jól látható Budrió környékén. Ez a szabályosság abból ered, hogy a római öntözési csatornák és határok nem voltak soha elhanyagolva.
A településen a 10-11. században elkezdődött a modern Budrio magjának megalkotása.
A Szent Lorenzo templom már 1146-ban működött.

Budrio újjáépítését Cardinale Albornoz tervezte a 14. században vár formában. Ez volt az időszaka a két őrbástya megépítésének. 1367-ben építették a települést trapéz alaprajzra.
Az egyetlen épségben maradt 14. századi fal, közel a Piazza Matteottinál látható. A másik két őrbástya köralapú alaprajza a következő századból ered, a kör alakú városfal kiterjesztésének idejéből, amely magába foglalta a Borgo várat, amit az 500-as évek elején fejeztek be.

Budrióban született Giuseppe Barilli (1812), akit Quirico Filopanti álnéven is hívtak. 1860-ban a mechanika és hidraulika professzora volt a Bolognai egyetemen. Tevékenysége közismert a 24 időzóna feltalálásáról is.

Budrióban, 1881. január 16-án született az ismert Ettore Guizzardi, aki részt vett
Scipione Borghese herceg és az újságíró Luigi Barzini mellett a híres Peking-Párizs rally/autó túrán, szerelőként és pilótaként.
A város az egész világon ismert az okarináról.

Múzeumok

Okarina Múzeum - égetett agyag hangszerek
Régészeti Múzeum- ősállatok
D. Inzaghi Képtár

Kultúra

Konzorciumi Színház

Környék

Figyelemre méltó a Ville in località Bagnarola építménye (a megyeszékhely őrbástyájától néhány km-re lévő település).
Az első építmény a Bentivogliok vára, története (Bentivoglio= feudális uralkodó dinasztia a 14. században) visszanyúlik az 500-as évekig. A 18.században épült a Villa Ranuzzi Cospi . A várhoz indult egy út, amely a Casinoig vezetett, Aurelio Malvezzi építetette 1623-ban a korábban létező Villa Ranuzzi Cospihez tartozó rész, össze volt kapcsolva a Szent Anna kápolnával (félig lepusztult) és a Bibiena Színházzal (teljesen tönkrement egy 800-as évekbeli tűzvészben).
1737-ben a fő építményt helyreállították Florianoban AlfonsoTorreggiani munkája, tipikus neoklasszikus vonalvezetéssel. Hangsúlyozott a déli homlokzat, a bejárata hatalmas lépcsők látványával gazdagítja az épületet.

Honlap:

www.comune.budrio.bo.it

Testvérvárosai:

Eichenau-Németország-1991 óta
Gyula- Magyarország-1963 óta

Híres emberek:

Aldo Donati, futballista

Forrás: it.wikipedia.org
www.budrio.org
flickr.com
www.teatrinvito.it

Csíkszereda

Csíkszereda (románul Miercurea Ciuc, németül Szeklerburg, latinul Sicolsburgum): székely város Romániában, Hargita megyében. Csíkszék, majd 1878-tól Csík vármegye, ma Hargita megye székhelye, 1971-óta municípium (megyei jogú város). 1891-ben ide csatolták Csütörtökfalvát, Martonfalvát (a Mikó-vár környékével), 1939-ben Csíkzsögödöt, 1956-ban időlegesen különvált Kormositanya, 1959-ben Csíksomlyó névvel Csobotfalvát és Várdotfalvát együtt és szintén 1959-ben Csíktaplocát. 1968-óta tartozéktelepülései: Hargitafürdő, Csiba és Zsögödfürdő. 2002-ben 41 852 lakosából 34 217 magyar és 7234 román volt. Csíkszereda az egyik leghidegebb város Romániában. Télen a hőmérséklet -30 °C alá is lesüllyedhet, ezért ideális téli sportok számára. A Vákár Lajos műjégpályán játszik a Csíkszeredai Sport Club nevű hokicsapat, amely Románia legerősebb csapatainak egyike. A város másik büszkesége a Csíki sör, amelyet sokan a legjobb romániai sörnek tartanak.

Fekvése

A város Brassótól 100 km-re északra, az Olt bal oldali teraszain a Nagy-Somlyó (1033 m) lábánál fekszik. Eredetileg több apró településből állott, melyek a hagyomány szerint a hét napjairól voltak elnevezve. é. sz. 46° 21′ 0’’, k. h. 25° 48′ 0’’
Nevének eredete
Nevének előtagja egykori Csík vármegyei hovatartozására utal. Ez általános vélemény szerint ősi magyar személynévből ered, melynek előzménye a türkmén csík (= határ), vagy a kazah csík (= határ) főnév. Névutótagja a szerdai napon rendezett hetivásárokra utal. Mai nevén 1558-ban említik először. Román neve a magyar név tükörfordítása.

Története

Környéke kezdetben tőzeges, vizenyős terület volt. Első vára a 11. században épült, valószínűleg a 16. századi lázadások során rombolták le. A korábban már létező Somlyó (1333), Taploca és Zsögöd (XII-XIII. sz.) települések szomszédságában a szerdai napokon ott tartott vásárok színhelyén alakult ki. Az első ismert, hiteles okirat, amely Csíkszereda mezővárosi létét igazolja 1558. augusztus 5-én keltezett, kibocsátója – János Zsigmond fejedelem édesanyja –, Izabella királyné, aki ebben a portának fizetendő adón kívül mentesíti a város lakosságát az adófizetés alól.
Csíkszeredának mezővárosi státusa volt korábban is. Az első település a XV. század első felére tehető. A városhoz csatolt három falu: Csíksomlyó (1333), Csíktaploca és Csíkzsögöd XII- XIII. századtól léteznek.
Csíkszereda az észak-dél és kelet-nyugat irányokban haladó utak kereszteződésénél alakult ki, mint szerda-napi vásárhely. Innen származik a város neve is. Gróf Hídvégi Mikó Ferenc (1585-1635) – a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak a tanácsosa, diplomata és krónikaíró, Csík főkapitánya – a nevét viselő várat 1623. április 26-án kezdte építtetni. A vár jelenlegi formáját 1714-1716 között Steinville császári tábornok vezetésével sorra kerülő újjáépítés során nyerte el, ezt a bejárati kapu fölötti kőbe vésett felirat is igazolja.
Csík, és benne Csíkszereda hagyományosan a katolikus vallás egyik Erdélyi fellegvára. Somlyón 1630-tól kezdve ferences gimnázium, 1676-tól Kájoni János nevezetes nyomdája is itt működött.
Az 1643-as katonai összeírásban (lustrán) 44 családfő neve, összesen 108 személy szerepel, ekkor 25 különböző családnevet jegyeztek fel. A város első szakmai közösségei a 17. században jöttek létre, a csizmadiák céhét például 1649. november 4-én II. Rákóczi György szabadságlevele is említi. 1661 szomorú esztendő a csíki krónikákban. Mivel a csíkiak részt vettek a II. Rákóczi György által a porta beleegyezése nélkül indított lengyelországi hadjáratban, Ali temesvári pasa török-tatár hadakkal megtámadta és feldúlta Csíkot. A támadásról az abban résztvevő híres török utazó és történetíró: Evlia Cselebi is ír. Kájoni János, a csíksomlyói ferencrendi szerzetes a következőket jegyezte fel: "A pogányság ... az egész Csíkot elrabolta."
Mint 1650-ben, 1665-ben, 1677-ben valamint 1707-ben, Csíkszeredában általános székgyűlést tartottak, ahol a szék konstitúcióit és határozatait hirdették ki. Az 1707-es gyűlésen határozták el, hogy Csíkszék és Háromszék közös követet küld II. Rákóczi Ferenchez, a Habsburg-ellenes szabadságharc vezetőjéhez. A város fejlődését fékezte földrajzi elszigeteltsége, határőrségi státusa, valamint a székelység örökösödési jogrendszerének következményei. 1764-ben a férfiak nagy többségét behívták a határőrezredbe.
A város első általános iskolája 1751-ben létesül. Az 1721-es összeíráson 49 háztartást jegyeztek, mintegy 250 lakóval, 1758-ban a ma is álló csíkszeredai római katolikus templom építésének idején a város lélekszáma 450-re emelkedett. Teleki József "úti jegyzéseiben" (1799) már 83 házat említ. Az 1848-as magyar szabadságharc során Bem tábornok Gál Sándort a székelyföldi csapatok főparancsnokává nevezte ki, akinek főhadiszállása a Mikó várban volt. A székely hadvezér több csíki zászlóaljat küldött Bem seregébe. 1849-ben Petőfi Sándor is felkereste a várost. Feleségének, Júliának írja, hogy "Csik- Szerdának és Kézdi- Vásárhelynek gyönyörű vidéke van."
A város első újsága 1849-ben jelent meg "Hadi Lap" címmel. 1851-ben kórház létesül. Az 1850-es összeírás Csíkszeredában már 229 házról tesz említést, 961 lakossal, ebből 914 magyar, 15 örmény, 14 cigány, 12 német és 6 más nemzetiségű. A 19. század közepén Csíkszereda megerősödött: hozzácsatolták a közeli Martonfalvát, 1891-ben pedig Csütörtökfalvát. Mindezek ellenére Orbán Balázs a Székelyföld leírásában még ezt írja: Szereda egy oly gyarló kicsiny helység, melynél nagyobb s városias küllemmel bíró falu Csíkban akárhány van.
A városon áthaladó vasutat 1897. április 5-én adták át a forgalomnak, és ez eredményezte az első fejlettebb ipari egységek létesítését is. 1911-ben megkezdődött a villamos hálózat kiépítése. A város századunkban tovább gyarapodott, 1920-ban Zsögöddel, 1959-ben pedig Csíksomlyóval és Csíktaplocával. Növekvő közéleti szerepének megfelelően Csíkszereda 1878-ban Csík vármegye székhelye lett. A város pecsétjét, zászlaját és címerét Benkő Károly: Csík- Gyergyó- Kászon c. könyvében így írja le: "...három szál nefelejcs van egy szív alakú edény formán rézre bevésve, kimetszve, balfelől C, jobb felől S betűkkel, és e körírással: Sigillum Opidi Csík Szereda ... A város zászlaja újabb keletű lehet: a két fehér sávot egy keskenyebb vörös csík választja el. A felső fehér mezőben két nefelejcs, az alsóban egy..." A valószínűleg e század 20-as éveiben kőből készült címer ma a Csíki Székely Múzeum gyüjteményében található. Az 1897. április 5-én felavatott vasút jelentős változást hozott, a városban kisebb faipari, könnyű- és gépipari egységek létesültek. A városkép is csakhamar megváltozott. 1888-ban újjáépítették a kórházat, 1898-ban elkészült a mai városháza, 1911-ben pedig a mai Márton Áron Főgimnázium, ahová az egykori, már négy évszázados csíksomlyói iskola költözött. 1910-ben Csíkszereda lakossága 3.701 fő volt, ebből 3.591 magyar, 45 német, 44 román és 21 más nemzetiségű. 1930-ban a lélekszám már 4.807 főre növekedett, ebből 3.796 magyar, 598 román, 253 zsidó, 71 német és 89 más nemzetiségű.
A század húszas éveitől rendszeresen megrendezik az Ezer Székely Leány találkozót. Csíkszereda átélve a második világháború történelmi viharait, továbbra is a vidék központja maradt. 1960-tól kezdődően a város gazdaságát az erőltetett iparosítás jellemezte. A főbb ipari ágazatok: faipar, könnyűipar és a gépgyártóipar. 1968-tól az újonnan létesített Hargita megye székhelyeként az erőltetett központi ipartelepítési politika eredményeként a város lakossága jelentősen módosult: az 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint lakosainak száma összesen 46.029. A nemzetiségi összetétel pedig: 38.204 magyar, 7.451 román, 228 cigány, 67 német és 79 más nemzetiségű. Az 1989-es eseményeket követően a piacgazdaságra való áttérés évei következtek, melyeket kezdetben a teljes makrogazdasági instabilitás jellemzett. Az országban uralkodó trendek – háromjegyű infláció, visszaesett termelés, magas munkanélküliségi ráta, a költségvetés és a fizetési mérleg hiányának növekedése – Csíkszereda gazdaságát sem kerülte el, 1992-ben érve el a mélypontot. 1990-ben megjelent a magánszféra, amely növekvő ütemben fejlődött, és mára meghatározóvá vált a város gazdasági életében. A városban az országos átlagot meghaladó arányban jelent meg a külföldi tőke.

Látnivalók

Csíkszereda Makovecz templom templombelső
A Márton Áron Líceum
A Mikó-vár, ma a Megyei Múzeum működik benne.
A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1758-ban épült barokk stílusban.
Görög katolikus temploma 1930-ban épült, ma ortodox templom.
Az egykori megyeháza 1886-ban eklektikus stílusban épült.
Az igazságügyi palota 1892-ben épült, eklektikus stílusú.
Az ortodox templom 1929 és 1935 között neobizánci stílusban épült.
Márton Áron Gimnáziuma 1909 és 1911 között épült szecessziós stílusban. Az egykori Római Katolikus Főgimnázium 1990-óta viseli egykori híres tanulója nevét.
Mai modern városközpontja 1970 és 1990 között alakult ki a régi központ lebontásával.
A városnak három borvizes strandja, a szeredai, a jégpálya negyedi és a zsögödi fürdő.
Az új csíkszeredai I.-es római katolikus plébániatemplom, Makovecz Imre tervezte.

Zsögöd városrész:

Római katolikus templom, amely 15. században épült gótikus stílusban a Szentháromság tiszteletére, 1707-ben barokk stílusban átalakították, tornya 1800-ban épült. Mária-szobra a csíksomlyóival egykorú, 1520 körül készült.
A református templom 1875-ben épült.
A Mikó-udvarház a 19. század elején épült neoklasszikus-empire stílusban.
Nagy Imre-galéria.
Zsögödi fürdő

Csíksomlyó városrész

Csíksomlyói kegytemplom és kolostor
A templom előtti tér bal oldalán álló Nepomuki Szent János kápolna 1767-ben épült, közelében áll az 1567. május 17-iki Tolvajos-tetői győzelem emlékműve, melyet 1870 körül hoztak ide.
A templom feletti domboldalban három kápolna is áll:
A 15. századi Salvator-kápolna középkori részletekkel, az 1456-os nándorfehérvári diadal emlékére épülhetett. 1780-ban újjáépítették, 1878-ban bővítették. Egykor kőfal övezte, őre a közeli remetelakban lakott.
A Szenvedő Jézus kápolnája a 15.-17.században épülhetett, a búcsusok ennek a közelében várják a napfelkeltét.
A Szent Antal kápolna 1750 és 1773 között épült Hallerkői Haller Krisztina költségén.
A kolostor mellett áll Csíkszék 1825 és 1841 között épített egykori székháza, ma tüdőszanatórium és kórház.
Az egykori római katolikus főgimnázium 1727-ben épült, falai közt sok híresség tanult, ma gyermekotthon.
A Lok-patak völgyében feltörő borvízforrás a lakosság kedvelt ásványvize.
Szécseny városrész
A szécsenyi fürdő a zsögödivel együtt sok csíki látogatót (fürdőzőt) vonz. De távolabbról érkező turisták is szívesen kapcsolódnak ki a fürdőzéssel.
Szécseny izgalmas kirándulóhely (piknik, hegymászás, lovaglás, halászás, úszás, sétálás, csónakázás). Ugyanakkor itt letelepedésre alkalmas földek vannak. A Hargita hegy lábánál fekszik. Az erdőalj a weekend házaktól színes. Az erdőben gomba szedés lehetősége van! Mérges kígyók nagyon csekély számban vannak. Azok is az Olt folyó holtágja közelében a réteken. Az Olt Holtág izgalmas színes élővilágú (vidra, hód, vizikígyó stb.)

A környék élővilága

Csíkszereda hegyekkel van körbevéve, Nyugaton a Hargita hegység, keleten a Csíki havasok határolják. A nagyszámú gerinctelen állatfajokon kívűl, a közeli patakokban (Szécsenyi patak, Büdös pataka) élnek pisztrángok és pénzes pérek is, a Zsögöd végén található Olt holtágban pedig élnek csukak, pontyok, kárászok, balinok és más halfajok is. Régebb létezett a város végében még egy tó, a Suta-tó is, amelyet azonban 2007 nyarán lecsapoltak. Éltek ebben a tóban nagy számban amurok, naphalak és folyami rákok is.
A vidék legfontosabb kétéltű élőlényei: barna varangy, sárgahasú unka, erdei béka, gyepi béka és a tarajos gőte. A madarak közül több száz énekesmadárfaj él itt, valamint nagyszámú fogoly, sas és sólyom és bagoly populációk (főleg kuvik, amely a városba is bemerészkedik.). Külön érdekesség a szárcsa és vizityúk pouláció is, valamint a hatalmas tőkés réce állomány is.
Emlősök közül nagyon sok nyúl, egér, pele, mókus, nyestféle (Mustelidae), róka, farkas, medve, szarvas, őz él itt. Külön említést érdemel a környéken kizárólag a Szécsenyi-tóban élő pézsmapocok populáció, valamint megemlítendő, hogy az Olt mentén nemrégiben bukkantak már a hód nyomaira is.

Híres emberek

Itt született Szopos Sándor festőművész és Venczel József falukutató. Az akkor még különálló Csíkzsögödön Nagy Imre festőművész 1893-ban, Csíksomlyón Domokos Pál Péter tanár, történész, néprajzkutató a csángók kutatója 1901-ben.
• Itt született 1896. szeptember 9-én Kozma István honvéd altábornagy.
• Müller László, katona. 1989-ben halt meg az 1989-es decemberi foradalomban.

Honlap:

www. szereda.ro

Testvérvárosai

•    Bălţi, Moldova
•    Beregszász, Ukrajna
•    Budakeszi, Magyarország
•    Cegléd, Magyarország
•    Gödöllő, Magyarország
•    Gyula, Magyarország(1993)
•    Heves, Magyarország
•    Kaposvár, Magyarország
•    Makó, Magyarország
•    Óbuda-Békásmegyer (Budapest III. kerülete), Magyarország
•    Óbecse, Szerbia
•    Riehen, Svájc
•    Tiszaújváros, Magyarország
•    Zseliz, Szlovákia

Forrás. wikipedia.hu

ditzingen_cimer..png

Ditzingen

Alapadatok

Baden-Württemberg tartományban
Közigazgatási terület: Stuttgart
Ludwigsburg járás
Területe: 30, 40km2
Tengerszint feletti magasság 303 m
Lakosság: 24.245
Irányítószám: 71240-71254
Hívószám: (0049) 07156, 07152
Polgármesteri Hivatal címe: 71254 Ditzingen, Am Laien 1.
Honlap:www. ditzingen.de
Főpolgármester: Michael Makurath

Ditzingen Baden –Württemberg tartomány középső részén elterülő város, mintegy 11 km-re észak-nyugatra Stuttgart belvárosától. A tartomány fővároshoz való közelsége miatt gyakran hiszik tévesen Stuttgart elővárosának. Ludwigsburg járásban Ludwigsburg, Bietigheim-Bissingen, Kornwestheim és Vaihingen Enz mellett az ötödik legnagyobb város.
Ditzingen 1966. április 26. óta rendelkezik városi jogokkal és 1976. október 1.-től járási székhely.

Földrajzi fekvése

Ditzingen a Neckar medence dél-nyugati részén, nyugaton a Strudelbach és keleten a Glems között fekszik Strohgäu és Langen Feld között.

Szomszédos települések
Ditzingen városát a következő települések határolják. Az óramutató járásának megfelelően keletről: Stuttgart- Weilimdorf, Gerlingen, Leonberg és Weissach valamint Eberdingen, Hemmingen és Korntal-Münchingen.

A város szerkezete

Ditzingenhez tartoznak az egykor önálló és az 1970-es években Ditzingenhez sorolt ill. Ditzingennel egyesített települések Heimerdingen, Hirschlanden és Schöckingen. Az egykori települések városrészeket alkotnak, ugyanakkor helységeket is, amely a baden-württembergi községi szabályozás értelmében azt jelenti, hogy rendelkeznek egy helyi tanáccsal, melynek élén egy elöljáró áll.
A helyi tanácsot a mindenkori helyi választásokkor a település (hely) szavazóképes lakossága választja. Minden településhez tartozik egy közigazgatási hivatal, amely a település (helység) városházájaként is funkcionál. Ditzingen város határához tartozik1970. június 30-tól Ditzingen, Grüner Baum , a pacsirta udvar, a Ferber malom házai, Maurenerberg, Felső Glem-völgy, Ölberg, Steinröhre, Tonmühle, és a Zechlesmühle. Az egykori Heimerdingen községhez tartozik Heimerdingen falu is, valamint a leszakadt Stetten.
Az egykori Hirschlanden községhez tartozik Hirschlanden falu, úgy mint a leszakadt helyek Holzheim és Rotweil. Az egykori Schöckingen községhez tartozik Schöckingen falu és a Talmühle település.

Kapcsolat Hirschlanden és Schöckingen között

A földrajzi közelség Hirschlanden és Schöckingen között a 20. század folyamán azt eredményezte, hogy mindkét helység egyesületei nevük részeként használták a településeket.
Így például a hirschlandeni sportegyesület neve” Schöckingen-Hirschlanden Sportegyesület 1947 e.V.” Az 1960-ban újjá épített és berendezett általános iskola a Hirschlanden-Schöckingen Általános –és középiskola” nevet viselte( ma Theodor Heuglin Iskola)
Közös a katolikus egyházközösség is.
A sportegyesület területe, az 1974-ben épített katolikus templom és az általános-és középiskola is a Hirschlanden és Schöckingen közötti dombon található, mindhárom hely elérhető kényelmesen gyalog is.
Mivel Schöckingennek nem volt bevásárlási lehetősége, 2005-ben egy élelmiszerlánc- ,melyben Hirschlandennek is érdekeltsége volt. A község tanácsának kérésére a Hirschlanden és Schöckingen közötti dombra épített egy leányvállalatot.

Története

Előzmény
A „hirschlandeni harcos”
Ditzingen nyugati részén a szabad földön, Hirschlanden városrész határában található a „ Hirschlandeni harcos”, amit „Hirschlandeni férfi”-nek is neveznek. Ez a legrégibb életnagyságú plasztikával ábrázolt közép-európai ember a Krisztus előtti 500-as évekből, a hallstatti korból.A szobrot 1963-ban egy majdnem teljesen betemetett kelta sírhalom szélén találták.
2001-ben a sírhalmot magántámogatás segítségével rekonstruálták és szobor másolatát mellette állították fel.
Az eredeti szobor a stuttgarti Nemzeti Múzeumban található.

Középkortól az újkorig
Ditzingent egy a Rajna parti Lorsch kolostor 769-ből való adománylevelében Tizingen néven említik először hivatalosan.
A helység évszázadokon keresztül egy kis falu maradt, amely már a 14. században Württemberghez tartozott.
A vasúthálózathoz való csatlakozással (Fekete-erdő vasút) 1868-ban elkezdődött az iparosodás és a hely olyan komoly fejlődésnek indult, hogy 1966-ban várossá emelték.
1971-ben a két szomszédos települést Schöckingent és Heimerdingent Ditzingenhez csatolták. 1973. január1-én a kerületi reformok következtében Ditzingent a Ludwigsburg járáshoz rendelték. 1975 január 1-én Ditzingen egybeolvadt Hirschlandennel, így jött létre Ditzingen új városként, amely ezáltal túllépte a 20.000 lakossághatárt. Ezért a városvezetőség nagy járási székhelynek terjesztette elő, amelyet a baden-württembergi kormányzat 1976. október 1-én határozatban elfogadott
.
Beolvasztás
1971. július1.: Heimerdingen beolvasztása Ditzingenbe (hozzácsatolása)
1975. január1.: Ditzingen egyesítése Hirschlandennel

Vallás

Ditzingen község (város) eredetileg a két püspökség, Konstanz és Speyer határán fekszik, amit a Glems folyó alakított ki. Ezért van Ditzingennek eredetileg két plébánia temploma, a konstanzi és a speyer-i templom. Annak alapján, hogy Ditzingen már korán Württemberghez tartozott, bevezették a reformációt, ennek következtében a hely több mint négy évszázadon át túlnyomórészt protestáns volt. A konstanzi templom maradt máig a hely evangélikus főtemploma.A speyeri templomot 1347-ben a domonkos rendi püspök átadta Pforzheimnak és 1565-ben Württemberg szerezte meg, amely temetői kápolnaként működik napjainkban is. A jelenlegi ditzingeni városrészekbe is korán bevezették a reformációt. Mind a négy egyházközösség az egyházi dekanatushoz ill. a leonbergi kerülethez, ezen belül is a württembergi evangélikus egyházhoz tartozik.
1978-ban a ludwigsburgi és a leonbergi egyházterületből jött létre az új ditzingeni egyházkerület, amely a stuttgarti prelatushoz tartozik, később a ludwigsburgihoz és 2003. május 1-től óta ismét a stuttgartihoz. Ma Ditzingen egyház kerülete 14 egyházközösséget foglal magába, ebben a ditzingeni terület négy egyházközössége is benne van (Ditzingen, Hirschlanden, Heimerdingen, Schöckingen).
A II. Világháború után katolikusok is költöztek Ditzingenbe. 1946-tól a Speyer templomban tarthatták meg az istentiszteleteiket. 1961-64 között a saját Szent Rózsafűzér Szent Mária templom épült. 1965-től saját plébániája van Ditzingennek. A közösség kezdetektől fogva a Rottenburg-Stuttgart püspökséghez tartozik. 1976-ban Hirschlandenben is létrehoztak egy katolikus egyházközösséget. 1974-ben felépítették a Szentháromság templomot. A hirschlandeni katolikus templom látja el a schöckingeni és heimerdingeni katolikus közösségeket. Heimerdingenben 1964-től van saját templom
(Szentlélek templom.) A két egyházközség (Ditzingen és Hirschlanden) a gerlingeni Szent Pál és a Szent Péter katolikus egyházközség alkotja a „Déli Strohgäu-i” lelkisegély egységet és találkozópontot .
A két nagy egyház mellett Ditzingenben vannak szabadegyházak is, pl. az Élet Egyesület
(erdeteileg az Élet Fórum Szövetség), melyben az evangélikus szabad egyház közösségei Ditzingen és Hirschlanden városrészben. Ezen kívül Ditzingen minden más város részeiben megtalálhatóak az Új –apostoli templomok.

Politika

Járási székhelyként Ditzingen a Stuttgarti kormányelnökség felügyelete alá tartozik, miközben a Ludwigsburg járás csupán jogfelügyeletet gyakorol.

Címer és zászló

Ditzingen város címere egy kettévágott pajzs. Egyik felében ezüst háttérben két ferdén egymást keresztező piros falkapcsot, a másik részben piros háttérben egy ezüst kereszt alatt lévő ezüst ekevasat tartalmaz.A város zászlója piros-fehér. A címerrel és a zászlóval a községi reformok előtt rendelkezett Ditzingen városa (zászló 1967 óta).
A községi reformok alkalmával a városnak új címert és zászlót kellett adományozni, amely 1976. április 23-án meg is történt a Ludwigsburg járási hivatal által.
A kereszt az egykor önálló Schöckingen címerében is szerepelt.
Az ekevas a mezőgazdaságot szimbolizálja, ami egykoron minden városrész fő kereseti ága volt. A falkapocs Ditzingen régi jelköve.

Ditzingen partnerkapcsolta

1991 –től Gyulával ( Magyarország) van testvérvárosi kapcsolata.

Gazdaság és infrastruktúra

Ditzingen egy modern iparváros. Különösen a gépipar, a kiadványkészítés (Reclam-Kiadó) és a nyomtatási technológia jellemző. A legnagyobb ditzingeni cég a Trumpf gépgyártó cég. 2005-ben 6100 főt foglalkoztatott és1, 4 milliárdos forgalommal zárt. Nagy jelentősséggel bír a kereskedelemmel foglalkozó Eoronics cég, amely több mint 9000 céggel rendelkezik egész Európában. Ditzingen több középvállalkozás és autóalkatrész nagykereskedelem (Autoteile Ditzingen GmbH) székhelye is. Éppúgy, mint a Német Papír Forgalmazó KFT, amely egy leányvállalata az ausztrál PaperlinX csoportnak. Évek óta eredményes a papír nagykereskedelemben Baden-Württemberg tartományban. Ditzingen a székhelye a Bürger tésztagyárnak is.

Közlekedés

Ditzingen közlekedés szempontjából nagyon kedvező helyen fekszik, az A 81-es autópálya közvetlen közelében (Heilbronn-Stuttgart-Singen), közvetlenül a Stuttgart-Feuerbach-i kijáratnál. A városon vezet át a B295 főút, Stuttgart-Leinberg-Calw irányába.

A Fekete-erdei vasútvonal (Weil der Stadt-Stuttgart)-on, az S6 gyorsvasúti vonalon Ditzingen is össze van kötve az országos vasúti hálózattal. Heimerdingen városrész a Strohgäu-i vasútvonalhoz van kapcsolva (Korntal Weissach). A tömegközlekedést több autóbuszjárat szolgálja. Minden járat egységes tarifával közlekedik a Stuttgart VVS, közlekedési szövetségen belül.

Média

Ditzingenben nem jelenik meg saját napilap. A környező területeken történtekről a Leonbergi Megyei Újság ill. a Stuttgarti újság tájékoztat.
Hetente jelenik meg a Ditzingen Anzeiger, melyben minden hivatalos eseményt nyilvánosságra hoznak.
A német Telekom Ag (Rt.) adóantenna sugároz Hirschlandenben az AFN-en.Hirschlanden városrészben 1963-tól van egy középhullámú adó, amely 40 méter magas földelt adóantennát jelent. Ez szolgáltatja a műsorszórást a1143kHz-en.

Hivatalok és intézmények

Ditzingenben található a Baden-Württemberg logiksztika központja (LZBW).
Baden-Württemberg belügyminisztériumához tarozik, központi szétosztóhelye a rendőrségnek és minden intézménynek, a központi vásárlásnak és árubeszerzésnek.
Ditzingenben működik egy közjegyzői hivatal is.

Oktatás/ képzés

Ditzingenben van egy gimnázium (Gymnasium in der Glemsau), egy szakközépiskola (Realschule in der Glemsau), egy speciális iskola, egy általános iskola (Wilhelmschule), Heimerdingenben is működik egy általános iskola, egy szakközépiskola, a Konrad-Kocher iskola és a Hirschlanden városrészben a Theodor-Heuglin iskola .

Kultúra és nevezetességek

Színház
A ditzingeni városi csarnok a város rendezvényeinek központja, amely más rendezvények mellett színházi előadásoknak is otthont ad.

Épületek

„Hármas Oromtetejű ház”-Drei-Giebel-Haus
A város központjában áll az 1477-ben felszentelt Konstanzi-templom, a város fő evangélikus temploma. Mellette található a Polgármesteri Hivatal a díszteremmel. A Drei-Giebel Házban, amely a város legjellegzetesebb épülete, található a városi könyvtár és a városi galéria, melynek szomszédságában az egykori polgármesteri hivatalban működik a városi múzeum.
A város központjában látható még a ditzingeni kastély. Eredetileg egy középkori várépület volt, amelyet a 15-16. században építettek és amely a helyi nemesség székhelyeként is szolgált.
A város központjától egy kicsit távolabb található a korabeli Speyer templom, amely a 16. századból származik. Napjainkban temetőkápolnaként működik.

A heimerdingeni evangélikus templomot eredetileg Szent Péter-nek szentelték .
1776-ban egy tűzvész után klasszicista egyhajós templomot építettek. A katolikus Szentlélek templom 1964-ben épült. Hirschlandenben található egy román stílusú templom, amelyet 1748-ban bővítettek. A katolikus Szentháromság templom 1974-ben épült. A késő román és gótikus evangélikus templomban Schöckingenben vannak a Nippenburg és Gaisberg nemesek síremlékei.

Sport

A legnagyobb sportegyesület a TSF Ditzingen, amely különösen a futballban és a sakkban sikeres és időnként a déli ill. harmadosztályú ligában játszik.

Személyiségek

Díszpolgárok
•    1887. június 20. :Dr. Andreas Renner, Baden-Württemberg-i pénzügyminiszter (1814-1898)
•    1999.: Alfred Fögen, egykori főpolgármester
•    2001.: Berthold Leibinger- (Aufsichtsratsvorsitzender der Trumpf GmbH & Co. KG, Hochschullehrer und Mäzen.)- Főiskolai tanár, mecénás és a Trumpf Kft. felügyelő bizottságának elnöke

A város nevezetes személyiségei
•    Johann Ulrich Wirth (1810-1879) - protestáns teológus, filozófus
•    Theodor von Heuglin (1824-1876) -német ornitológus és Afrika kutató
•    Jakob Wilhelm Hauer(1881-1962) -német indiakutató és vallástudós
•    Thomas Dürr 1968)- a „Fantastische Vier” hiphop ill. rapzenekar tagja-
•    Günther Oettinger(1953) - Baden-Württemberg miniszterelnöke, Ditzingenben nőtt fel, a ditzingeni CDU elnöke és a ditzingeni Junge Union alapítója

Forrás: http://de.wikipedia.org

kovaszna_cimer..jpg

Kovászna

2005-ben Zsuffa Levente kovásznai polgármester testvérvárosi kapcsolat felvételről szóló megállapodást kezdeményezett Gyula városával .A közös együttműködési megállapodás hivatalos rögzítésére 2006-ban került sor. Kovászna testvértelepülésekben rendkívül gazdag, az utóbbi 15 év alatt közel 10 településsel kezdeményezett ill. alakított ki testvérvárosi együttműködést.

Kovászna (románul Covasna, németül Kovasna) város Romániában Kovászna megyében. Az egykori Orbaiszék központja, 1876-tól járási székhely, 1952-óta város, 1968-óta Kovászna megye névadó települése. Az idők során Vajnafalva olvadt bele, 1968-óta Csomakőrös is hozzá tartozik.

Fekvése

Kézdivásárhelytől 20 km-re délre a Kovászna-patak mellett fekszik. Lakosainak száma 10936, magyar lakosság 7107 fő.

Nevének eredete

Nevét a Kovászna-patakról kapta, amely mellett fekszik. Ennek eredete a szláv kvasni (= savanyúvíz) főnév.
Története
1548-ban Kowazna néven említik. 1840-ben vásártartási jogot kapott. 1756-ban, 1863-ban, 1869-ben, 1874-ben és 1887-ben tűzvész pusztított. Régi református temploma 1754 és 1764 között épült. Az 1802. évi földrengés annyira megrongálta, hogy le kellett bontani. A település világhírű klimatikus gyógyhely, üdülőváros, a határában fakad a legtöbb fajta borvíz Erdélyben. Közel 1500 különböző összetételű borvízforrása van. A fürdőélet az 1880-as években kezdődött, 1889-ben megalakult a fürdő részvénytársaság, a vajnafalvi Horgászkút vízét 1891-óta palackozzák. Ma Kovásznán napi 5000 liter ásványvizet palackoznak. Számos szénsavas melegfürdője és mofettája van. A főtéren levő Pokolsár az egykori vulkanikus kitörés nyomán keletkezett szénsavas-sós ízű iszapvulkán volt. Mára egy kőmedencébe foglalt csendes fortyogó maradt belőle. Egykor hideg gyógyfürdőként használták. A 19. században több kitörését is feljegyezték. 1910-ben 5451 lakosából 4154 magyar, 1105 román, 92 rutén, 48 német. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 2002-ben 11 369 lakosából 7539 magyar, 3673 román, 117 cigány, 10 német volt.

Látnivalók

•    A városon átfolyó Kovászna-patak havasok közé felnyúló völgyében levő Várhegyen egykori vár romjai láthatók.
•    Mai református temploma 1812 és 1815 között épült, tornya azonban még 1815-ben ledőlt.
•    Római katolikus temploma 1914 és 1922 között épült.
•    A Kádár-házban ma képtár van.
•    Nevezetes ipartörténeti emléke a Kommandó-sikló 1886-ból való.
•    Itt működik az ország legnagyobb szívgyógyászati központja.
•    A város szimbóluma a Pokolsár, egyedülálló iszapos, kénes-széndoxidos gázkitörés a Főtér keleti peremén, melyet kezdetben fürdőkúrára használtak. 1881-ben nyitották meg "Pokolsár Fürdőintézet" néven, s ezzel Kovászna a rendezett gyógyfürdők sorába lép. A későbbi fürdőtelep a vajnafalvi (Kovásznával összenőtt falu) Mikes-telken alakult ki, Mikesfürdő néven.

Híres emberek

•    Itt született 1908-ban Kádár László geográfus, Afrika-utazó.
•    Itt született 1897-ben dr. Héjja Pál katonaorvos, szakíró.
•    Itt született 1909-ben Ignácz Rózsa író.
•    Itt született 1945-ben Zágoni Attila író, pamfletista.
•    Itt élt Gazdáné Olosz Ella, textilművész.
•    Itt született 1934-ben Fábián Ernő közíró, filozófus.

Testvérvárosok

•    Balatonfüred,   Magyarország
•    Csenger,   Magyarország
•    Pápa,   Magyarország
•    Nagykanizsa,   Magyarország
•    Gyula   Magyarország
•    Zalakaros   Magyarország
•    Sunne,   Svédország
•    Ticheru,   Görögország

Forrás: www. wikipedia. Hu
www. kovaszna.info
www.bailecovasna.ro

Krumpendorf am Wörther See
(Krumpendorf a Wörthi- tó mellet)

Alapadatok:

Ausztria, Karintia tartományban helyezkedik el.
Politikai kerület: Klagenfurt-Land
Területe: 11. 86 km2
Lakossága: 3194
Irányító szám: 9201
Hívószám: (0043) 04229
Község irányító száma: 20415
Községháza címe: Hauptstraße 145, 9201 Krumpendorf
Honlap: www.gde.krumpendorf.at

Nevezetességek:

Katolikus templom
Szent Ulrich templom Pirkben
Plébánia templom Tultschnigben
Gut Walters templom
Karintia tartomány tartományi rendőrség Krumpendorfban
Schindler ház a Kaiseralle 28. alatt
Fecskefészek villa
Pritschnitz, fenyveserdő
Gleccsertál
Krumpendorf a Wörthi-tó mellett a Wörthi-tavi tóközségek egyike és Karintia tartomány egyik üdülőhelye.

Földrajzi fekvése:

Krumpendorf Ausztria déli részén, Karintiában a Wörthi-tó északi partján fekszik és határos a tartományi fővárossal, Klagenfurttal.
A község a tópart viszonylag keskeny sávján helyezkedik el, amely a Nohren-hegyig ér el és Karintia tartomány legkisebb területe.

A község tagozódása

A község négy kataszterközségre van bontva (Pritschitz, Krumpendorf, Drasing és Gurlitsch) és a következő öt területet foglalja magába:

Görtschah
Krumepndorf
Nußberg
Pritschitz
Tultsching

Szomszédos települések:

Moosburg
Klagenfurt
Maria Wörth
Pörtschach

Története

Krumpendorfot először 1216-ban említették hivatalosan Chrumpendorfként. Nevét a Krumpenfelferdorf névből kapta, amely a Felfer dialketusban a Weide (legelő)-t jelentette, a krumpf pedig a krumm (görbe) szóból eredeztethető.
A szlovén elnevezés (Kriva Vrba) szintén a „görbe legelő” kifejezésből vezethető le.Krumpendorf elsősorban mezőgazdaságilag volt fontos település,amíg a 19. század utolsó évtizedeiben a „ nyaraló turizmus” a pörschachi településektől el nem érte a községet.
Így a település arculata megváltozott,.napjainkban népszerű turisztikai helyként ismert. A mai község határait 1537-ben állapították meg. A község 1850-ben alakult meg. 1920- ban St. Primus helység és 1938-ban az újonnan alakított kataszteri terület Gurlitsch, a szomszédos tartományi főváros Klagenfurt részévé vált. 1987óta viseli a község az „am Wörther See” nevet.

Lakosság

A 2001-es népszámlálás alkalmával 2848 lakost számláltak, ebből 46% nő és 53, 4% férfi.
A lakosság 94%-a osztrák állampolgársággal rendelkezik, a külföldi nemzetek közül a német lakosság 1,8% ,1,0% Bosznia-Herzegovinai. A polgárok 94, 3%-a beszéli a németet, mint köznyelvet.
A második legtöbbet beszélt nyelv a horvát (1. 6%) és ezt követi a szlovén nyelv (1,1%).
A lakosság 70,8%-a a római-katolikus egyházhoz, 10,2%-a az evangélikus egyházhoz tartozik, 0,8%- a muszlim és 13.4% a vallást nem gyakorlók száma.

Nevezetességek és kultúra
Templomok

A Szent-György templom Krumpendorf nyugati részén egy dombon fekszik 1959 és 1962 között építették egy régebbi létesítmény helyén.
A Szent Ulrich román stílusú templom négyemeletes tornyával az egykori Pirk területén fekszik. 1321-ben említik hivatalosan.Eredetileg Mária Wörthöz vagy a Viktringhez tartozott, 1466-tól Maria Saal plébániához csatolták. Ma egy Krumpendorf plébániához tartozó templom.
Az egykori erőd templomból ma már semmi nem látható.

A Luther-Márton templom sátorszerű templom, kis épület, amelyet 1969-ben építettek és szenteltek fel.
Kastélyok

Drasing-kastély-Krumpendorf északi részén egy erdős dombon található, három emeletes, várszerű , reneszánsz építmény. Drasing kastélya hivatalosan 1284 és 1362 között került említésre. Az épület a 14. század közepén épült és a 16. században is megőrizte mai formáját. 1842-43-ban hozták helyre a kastélyt és 1994- 1996-ig restaurálták. Magántulajdonban van.

Krumpendorfi kastély 1735 és 1740 között épült, Krumpendorf fő utcáján található.
Hornstein kastély Krumpendorf északi részének erdős hegyoldalán található. A 15. században Ulrich Hornstein építette, ma magántulajdonban van.
Wörthi-tó építészeti nevezetességei

Építtető: Josef Pamperl polgármester (1902-)
Madile Villa,(1890,)- tervező és kivitelező: STBM Franz Madile
Pályaudvar-Hotel(ma Karintia-udvar)
Dvorsky kávéház, (1927)-tervezte Karl Maria Kerndle
Schindler-ház, (1911-12)- tervezte Franz Baumgartner
Fecskefészek Villa –(1888-89)-tervezte Friedrich Siegmundt
Természetvédelmi emlékművek

Weiberzahn a Walther templom északi területén Pritschitz részén található egy fenyőerdőben, egy lejtős területen lévő nagy sziklatömb, amely egy szent szikla.
Kb. 6 m hosszú, kb.3m széles és az átlagmagassága 2méter.
Gleccsertál a Kärtner utcától 10 méterre északra és Krumpendorftól nyugatra található a fenyőerdő szélén, amely a jégkorszak végén alakult ki és a csepegő gleccservízből szikla alakzatot öltött. Csodálatos épségben megmaradt természeti jelenség s a kőzet még mindig egy tálalakú mélyedést mutat.
Természetvédelmi terület a Walterskirchen birtok.
Az új tulajdonos a fent említett épület átépítését tervezi, előkelő öregek otthonát kíván működtetni, amelyet eddig a törvényi szabályozás megakadályozott.

Gazdaság és infrastruktúra
Közlekedés:

Krumpendorfnak nemzetközi kapcsolata van a közelben található Alpe Adria repölőtérrel.
Krumpendorf mellett északra vezet az A2 Wörthi-tavi autópálya, amely összeköttetésként szolgál Graz ill. Bécs irányába, valamint a Villach-i csomóponthoz és további összeköttetésekkel az A10 Salzburg és Olaszország irányába tart.

Rendőrparancsnokság

A gyógyhely ad otthont a területi rendőrparancsnokságnak Karintia tartományban (az egyetlen Ausztriában, amely nem egy tartományi fővárosban székel), közvetlenül a Kärtner utcában, amely a település nyugati részén található.
A tartományi biztonsági őrség és a tartományi csendőrség összevonásával jött létre a tartományi rendőrparancsnokság. Azóta van Ausztriában tartományi rendőrség.
Krumpendorfban van a Karintia Biztonság AkadémiájánakBiztonság Végrehajtási Központja is.

A város címere

A kék pajzstalpon található halak a Wörthi-tó helyét, a vitorlás hajó a vizisportokat jelképezi, a minden évben megrendezésre kerülő vitorlásversenyt. Drasing kastély stilizált ábrázolása pedig utal a történelmileg legfontosabb épületre és a község területének uradalmi történetére.
A címer részletes leírása a következő:
Arany és piros osztott pajzs hullámvonallal elválasztott kék címerlábbal, az 1. mezőben egy fekete vitorlás csónakkal, a 2. mezőben Drasing város ezüst képével a zöld Dreibergen és a 3. mezőben egy ezüst hallal.
A zászló piros - sárga-kék egybefonva a címerrel.

Testvérvárosai:

Gyula- Magyarország (1995)

Forrás: http://de.wikipedia.org

Nagybánya ( Baia Mare)

Körzethívószám 0262
Népesség 136 254 (2002)
- [1]Község népessége 137 921 (2002)
- [2]Magyar lakosság 20 459

Földrajzi adatok

Terület
235,73 km²Időzóna
EET, UTC+2Elhelyezkedése

Nagybánya
é. sz. 47° 40′ 0’’, k. h. 23° 34′ 60’’www.baiamarecity.ro

Nagybánya (románul Baia Mare, németül Frauenbach, vagy Neustadt, latinul Rivulus Dominarum): város Romániában Máramaros megyében. 2002-ben 136 254 lakosa volt, ebből 20459 magyar anyanyelvű. Korábban Alsófernezelyt csatolták hozzá, ma rajta kívül még Kőbánya és Feketepatak is hozzá tartozik.
Fekvése
Az 1307 m magas Rozsály-hegy alatt, a Zazár-folyó partján fekszik. , Lakosainak száma:136254 fő, ebből 20459 fő a magyar lakos.

Nevének eredete

Nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, előtagja a szomszédos Felsőbányától különbözteti meg. Korábban Asszonypatakának (1329) hívták, mivel a királyné tulajdona volt, utótagja a mellette folyó patakra utalt.

Története

A 12. században II. Géza szász bányászokat telepített ide. Jelentős bányászvárossá fejlődött arany-, ezüst- és ólombányászattal. Egykor szabad királyi város, kiváltságait 1347-ben Nagy Lajostól kapta, aki egyúttal engedélyt adott a város megerősítésére. 1356-ban vásártartási és pallosjogot kapott. Erődítményét 1407-ben említik először. 1469-ben tornyokkal és kőfallal vették körül, melyből már csak a Mészárosok tornya áll. Hunyadi János építtette székesegyháza Kelet-Magyarország egyik legnagyobb temploma volt, az 1530-as években villámcsapás következtében leégett. 1910-ben 12 877 lakosából 9992 magyar, 2677 román és 175 német volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagybányai járásának székhelye volt. 1992-ben 149 205 lakosából 119 718 román, 25 944 magyar, 1969 cigány és 1008 német volt.

Nevezetességei

•    A Szent István torony az elpusztult 14. századi gótikus templom tornya.
•    A Szentháromság templom 1720-ban épült barokk stílusban.
•    Evangélikus temploma 1912-ben épült szecessziós stílusban, oltárképét Iványi Grünwald Béla festette.
•    Ortodox temploma is a 20. század elején épült, eredetileg görög katolikus templom volt.
•    Református templom, a nagybányai festőiskola kedvenc témája
•    Erzsébet-ház, állítólag Szilágyi Erzsébet lakott itt férje, a házat építettő Hunyadi János halála után
•    Híres festőiskoláját Hollósy Simon hozta létre 1896-ban, itt alkotott Iványi Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Csók István és sokan mások. A Képzőművészeti Múzeumban számos alkotásuk látható.
•    Néprajzi múzeuma, falumúzeuma és ásványmúzeuma is van.
•    Régészeti múzeum a régi pénzverde épületében

Híres emberek

•    Itt született 1807. november 11-én Lendvay Márton színész.
•    Itt született 1820. június 20-án Csányi Dániel matematikus.
•    Itt született 1822. január 6-án Lónyay Menyhért gróf, Bereg vármegye országgyűlési követe, később a Monarchia pénzügyminisztere, majd miniszterelnök, az MTA elnöke.
•    Kiskunhalason született 1867-ben, majd Nagybányán nevelkedett Thorma János festőművész, (aki itt a református temetőben nyugszik).
•    Itt született 1885-ben Maticska Jenő festőművész.
•    Itt született 1888-ban Tersánszki Józsi Jenő költő.
•    Itt született 1901-ben Németh László író.
•    Itt született 1913-ban Vida Géza szobrász.
•    Itt született 1922. december 14-én Németh Amadé karmester, zeneszerző.
•    Itt hunyt el 1508. október 10-én Thurzó János bányavállalkozó.
•    Itt tanult a Schola Rivulinában Misztótfalusi Kis Miklós.

Testvérvárosok:

•    Gyula - Magyarország
•    Szolnok – Magyarország
•    Nyíregyháza – Magyarország
•    Serino – Olaszország
•    Wels - Ausztria
•    Bielsko-Biala - Lengyelország
•    Hollywood-Florida
•    Kitwe - Zambia
•    Ivano-Frankivsk – Ukrajna

Forrás: www. wikipedia. hu
www. baiamarecity.ro

Schenkenfelden

A Linztől északra, a cseh határ közelében fekvő falu valójában nem Gyula “súlycsoportjába” tartozik. A kapcsolat ápolását azonban egy közös történelmi személyiség indította el: Georg Johann von Harruckern. Az egykori császári udvari beszállító ugyanis Schenkenfeldenben született, katonai érdemeiért a török kiűzése után kapta meg az elnéptelenedett Békés megyét. Az ő személyéhez kötődik Békés megye újra telepítése, Gyulára németeket és románokat, míg más településekre szlovákokat is hozott. Ma négy nyelvű emléktábla hirdeti tettét az osztrák hegyi falvacskában. A testvérvárosi együttműködési megállapodását 1997-ben írta alá a két település.
Területe 26km2, község Felső-Ausztriában, Urfahr-Umgebung kerületben, 1558 lakossal.

Postai irányító szám: 4192, hívószám: 07214.
Cím: Schenkenfelden, 4192, Markt tér 1.
Honlap: www.schenkenfelden.info

Földrajzi fekvése

Schenkenfelden 734 m magasan, Mühlviertelben helyezkedik el, Észak-déli irányban a kiterjedése 9, 3km, Ny-keletre- 6, 4 km.

Szomszédos országok, települések
Cseh Köztársaság, Bad Leonfelden, Linz, Waldburg

Címer:

Címer leírás: Két részből áll, jobbra piros alapon egy ezüst gerenda, balra arany alapon egy ezüst kanna, nagy pocakú és szűknyakú, valamivel magasabb fedéllel és egy visszakunkorodó fogantyúval.
A község színei: sárga, piros
A „beszélő” címerkép a település nevének a képi megszemélyesítője ( schenken= italt önteni)

Schenkenfelden története

Hogyan nevezték el Schenkenfeldent Schenkenfeldennek?
Sok száz évvel ezelőtt történt:
Leonfelden és Freistadt között döcög egy kocsisor keresztül a sötét északi erdőkön. Fuvarosok voltak, akik árut hoztak a Dunától Csehországba. Végre elértek egy tisztást az erdőben. Egyetlen ház volt a szabad földön, egy kocsma, amely betérésre hívogatott. A fuvarosok nevezték el ezt a földet „Schenke im Feld”, a szabad földön lévő kocsmának.
Parasztfelkelés tombolt Schenkenfelden környékén. 1626. május 29-én kezdte meg Freistadt bevételét a paraszthadsereg. Főleg a közeli területek parasztjai vettek részt a csatában. A város elesett, de hamarosan a császáriak visszahódították a települést Bruener óbester vezetésével. Augusztus 31-én zajlott az egyik legnehezebb csata a Dunától északra a Meisenwaldi mezőkön.
Ma egy emlékmű őrzi a csata színhelyét, ahol kb. 500 paraszt vesztette életét vagy esett fogságba.

Személyiségek

•    Báró Johann Georg (János György) Harruckern (1664-1742) egy schenkenfeldeni takács fia volt, lehetőséget kapott a tanulásra és Eugen herceg idején élelmezési tiszt volt. Munkája elismeréseként, mint birodalmi lovag magyarországi országrészeket kapott, 8000 holdnyi területet. Temetése a bécsi Stephansdomban volt. Schenkendfelden neki köszönheti a kálvária hegyi templom és a stációk építését.

•    Anton Schiesser (1863-1926)- az osztrák hadsereg tisztje, Itáliában vezette a sikeres védelmet Riva ellen.

•    Josef Leitner (1906-1980)- foglalkozása szerint először gazdálkodó, később a schenkenfeldeni Raiffeisen bank vezetője volt és 1949-1978 között polgármester.

•    Johann Andeßner (1924)-1983-ban mint prelátust Schenkenfelden díszpolgárává avatták. A templomépítés és a plébánia építése nevéhez fűződik.

•    Johann Gutenbrunner (1926-1993)-1946-ban a községért végzett szolgálataiért díszpolgári címet kapott. 1956-tól a község titkáraként tevékenykedett.

•    Johannes Fellinger (1959-) - konzulense és kezdeményezője volt a „Schenkenfelden életvilág című projektjének.”

•    Josef Ackerl (1946-)-2001. szeptember 30-án díszpolgárrá avatták a „Schenkenfelden életvilág című projekt” megvalósulásáért nyújtott támogatásaiért.

Forrás: de.wikipedia.org
www.schenkenfelden.at

Wagrowiec

Gyula városa 2002-ben kötött testvérvárosi megállapodást a lengyel Wagrowiec városával, amelyet az elért eredményes együttműködés elismeréseként 2007-ben további öt évre meghosszabbított.

Forrás: www.beol.hu

Alapadatok

Lengyelország
Nagylengyelország, Vajdaság
Kerület:Wagrowiec
Területe: 18, 0 km2
Lakosság: 24. 815
Irányítószám: 62-100-/62-102
Hívószám: +48-67
Autó rendszám jelzése: PWA
Község fajtája: város
Honlap: www.wagrowiec.um.gov.pl

Földrajzi fekvése

Wagrowiecz kb. 50 km -re fekszik Poznan várostól és kb. 70 km-re Bydgodzcz várostól.

Története

A település 1381-ben kapta meg először a városi jogot .
1396-ban ciszterci szerzeteseket telepítettek Leknoból a Wagrowiecz-i kolostorba. 1427-ben II. Wladyslaw a településnek adományozta a városi jogot a magdeburgi jog szerint. A település gazdasági élete a 15-16. sz.- ban virágzott fel. Sörfőzök, szűcsök, cipészek, fazekasok, takácsok és egyéb kézművesek telepedtek le a városban. A következő évszázadban a település fejlődése hanyatlásnak indult.
A svédek 1655- 1656 között a várost elfoglalták 1693-1741-ig a városban 34 embert végeztek ki fekete mágia vádjával. 1709-1710-ig pestis pusztított. 1746-ban tűz ütött ki és a városháza mellett további 30 ház leégett. Egy évvel később a kolostor és a templom is a tűz martalékává vált.
1793-ban Lengyelország második felosztásakor a város Poroszország részévé vált.612 ember élt 111 faházban.1799-ben építették újra a templomot.1807-ben a város a varsói nagyhercegség része lett, de 1815-ben ismét Poroszországhoz került , majd 1818-ban vált a Wogrowitz körzet székhelyévé.
A város gazdasági élete a 18. században ismét fellendült, bár a település számos lengyel lázadást élt meg a poroszok ellen.
1881-ben a várost a vasúti úthálózathoz kapcsolták, így Rogoznohoz és Inowrazlawhoz közvetlen vasúti összeköttetése lett. A város 1872 májusában nyitotta meg az első gimnázium kapuit és a következő években számos épületet építettek új-román stílusban.
Az I. Világháború után a település visszakerült az újraalapított Lengyelországhoz. A város gazdasági fejlődése a háború alatt és után kedvezőtlenül alakult.
A II. Világháború közvetlen kezdetekor szeptember 2-án német bombázók támadták meg a települést és elpusztították a vasútállomást, az iskolát, a tanácsházát és más épületeket.
A Wehrmacht szeptember 6-án érte el a várost. A település a német megszállás ideje alatt a megszállók által kitalált Eichenbrück nevet és egy új címert kapott.
1945. január 25-én a várost elérte a Vörös Hadsereg és véget vetett a német megszállásnak. A II. Világháború ideje alatt a háború előtti lakosság 1/3-át, köztük a legtöbb zsidót deportálták és megölték, a helybeli lakosság is mérhetetlen veszteséget szenvedett.
A lakosság másik 1/3-a többnyire németek, elmenekültek a városból röviddel a háború vége előtt és után.
A lengyel hadjárat és a német birodalomhoz való visszacsatolás után egy tábort építettek a birodalmi munkaszolgálatosok részére.

Ciszterciek Leknóban és Wagrowiecben
A 12. században a hegyvidéken alapították Lekno kolostorát, mint az altenbergi kolostor leányintézményét. Az egyik első apát, Leknoi Krisztián 1209- ben lett püspöke az 1206- ban újra misszionáló poroszoknak és 1215-ben Olviába tette a székhelyét.
A lekno-i kolostort 1380 és 1396 között Wagrowieczbe helyezték át. 1835-ig, a szekularizációig ez volt a város legjelentősebb intézménye.

Testvérvárosi kapcsolatok