A történelmi fürdőváros

Várfürdő Almásy-kastély gasztronómia gyulai kolbász múzeum szigeterőd 1848/49 2018 advent Ady Endre agility airwheel aktív Almásy Denise Andor bohóc apartman Aqua Hotel Gyula Arad arcok árvíz bagolyvár Bagyinszki Zoltán Bakonyi Péter Balla Géza Bartók Béla Békés Békéscsaba beszélő épületek Biga Bimbi biosör Bodoki Károly Bodoky Kávéműhely Böjt Gergő bonbon borterasz borvacsora búzamező Cadeau CEBA címer civil Corvin család Corvin Hotel Gyula Creppy PalacsintaBistro családi Csigaház Panzió Csíki Sör csillagok diabetes disznótor Dobos István Dürer Dürer Terem ebédmenü egészség egy szép nap Gyulán egyesületek Elek Tibor életképek elixbeer Elizabeth Hotel élővilág Élővíz-csatorna első hó emlékezés erdő Erkel Ferenc Erkel Ferenc Emlékház Erkel Ferenc Múzeum Erkel tér escape room esküvő évforduló évszakok extrém fagyi fegyverletétel Fehér-Körös fejlesztés Fekete-Körös ferencesek festő folyószabályozás forgatás fotó Freddie futás garantált program geocaching Géza Konyhája gomba Göndöcs Benedek Göndöcs-kert Grebb gumiland gyógyvíz Gyula (kul)túra Gyula ízei Gyula név gyulai csili Gyulai Iskola gyulai lekvár gyulai májas gyulai méz Gyulai Méz- és Mézeskalács Feszt gyulai nyár gyulai pálinka Gyulai Pálinkafesztivál gyulai piac gyulai sör gyulai vár Gyulai Vár Jazz Fesztivál Gyulai Várszínház Gyulai Virágok Fesztiválja gyulakult gyulavári kastély hagyományőrzés halottak napja hangulatok harang háromváros Harruckern havas Gyula hell pizza helyek Herendi Himnusz Hlásznyik Attila horgászat I love Gyula idesüss InkPanther ízek Janicsák Veca játék Jojo Mayer Jókai Mór kajak-kenu kanári Kapus-híd karácsony karitatív hotel Kastély Zenei Napok kastélyok Kézműves Cukrászda Kézműves Sörfesztivál kiállítás királylátogatások Kisfaludy Szálláshelyfejlesztési kiskastély-szárny Kisökörjárás kisvonat Knezic kocsma kocsmatúra Kóhn Dávid Kolbász- és Sódarmustra Komló konferencia konkurenciaharc konyha ördöge könyvtár koporsós fürdő Körös-völgyi Sokadalom kovács KÖVIZIG közösség Kreinbacher kultúra kútfúrás Ladics Ház Magyarország legszebb városai Magyarváros Manoya Marcos marketing Mátyás-kálvária mesélő falak Minden Magyarok Nemzetközi Néptá mindenszentek MNL Mogyoróssy János mosoly doktor mr piano műemlék műemlékvédelem műkincs művészek művésztelep Nagyszalonta Nagyvárad Németváros Nemzeti Vágta népművészet NERVE nyári évad Odalent Önkéntes Tűzoltó Egylet ostrom ősz otthon bárhol paprika paragility Partfürdő Patrióta Páva tanya Péterfy Bori & Love Band Petőfi Pick pite pizza programok Red Hole Music reformáció régészet rendezvény repülés retro Ride Zone Romantika Panzió Rondella RTL Scherer Sióréti Lovas Centrum solymászat sonka Sörpatika specialty kávé Stéberl András Stefánia-szárny study tour sült tök szabadidő Szabó Zé Szabó László Szálinger Balázs szállás Szanazug Szász János szauna Százéves Cukrászda szelfipont személyre szabott históriák szenior Szent Miklós park szerelmesek hete szilveszter színjátszás szivárvány sztorik Szűcs Krisztián SZŰCSINGER szuvenír tavasz tél templom tériszony természetesen Gyula Tibet Tisza István tiszavirág tisztaság tömlős gát Tourinform újraindulás uradalom útikalauz Várkert Városerdő városháza városnézés Várszínház vásár Végvári Napok végvári vitézek verseny Viharsarki Sernevelde Világóra Villa Harmónia virágok virágok a gasztronómiában Virágos Magyarországért virtuális időutazás víztorony wellness Wenckheim Zozo Kempf

Himnusz és Himnusz

murmir / 2017.01.22.
0 Hozzászólások

Együtt az eredeti kotta és kézirat

 

Gondolta volna, hogy még soha nem volt egy térben a Himnuszhoz kapcsolódó két legfontosabb dokumentum, Kölcsey kézirata és Erkel kottája? De minden rossz sorozat megszakad, és minden átok megtörik egyszer. Így történt ez most is: egy éves előkészítés után 2017. január 20-án Gyulára érkezett mindkét sokat látott papír.

 

himnusz és himnusz

 

Érdekes, hogy ez így alakult, pedig értelemszerűnek tűnik, hogy együtt állítsák ki őket. Az meg, hogy a nagy találkozóra éppen Erkel szülőházában (illetve előtte a gyulai városházán) került sor, sorsszerűnek mondható. A gyulaiak nagyon büszkék Erkel örökségére, igyekeznek mindent felkutatni, ami a zeneszerzőhöz köthető, így nem véletlen, hogy ez a történet így alakult.

 

Arról, hogy találkozott-e valaha személyesen a két szellemi óriás, Kölcsey és Erkel, Németh Csabát, Erkel életének elismert kutatóját kérdeztük meg. Megtudtuk tőle, hogy Kölcsey 1838 nyarán halt meg, Erkelt meg az év elején nevezték ki a később Nemzetinek nevezett színház zenekarvezetőjének – országos hírnévre csak ezt követően tett szert, főként az első operája bemutatása, 1840 augusztusa után. Igaz már 1834-ben is adott koncertet Pesten a Casinóban, de aztán továbbment tanítani a Nógrád megyei Szemerédre, s 1835-ben tér vissza Pestre előbb a mai várszínházhoz, majd a német színházhoz karmesternek. Kölcsey 1832 decemberétől 1835 januárjáig a pozsonyi országgyűlésen volt – bár nem biztos, hogy közben nem ment haza, s akkor nyilván Pesten át kellett mennie, de kevéssé valószínű, hogy találkozhattak volna Erkellel.

 

himnusz és himnusz

 

A költemény születéséről viszonylag sokat tudunk. Kölcsey 1815-ben költözött haza Szatmárcsekére öccséhez, neki kellett ugyanis rendbe tennie a családi gazdaságot. Az otthoni elszigeteltség költészetén is nyomot hagyott, egyre inkább megjelentek műveiben a népköltészeti hatások, és egyre inkább előtérbe kerültek nála a hazafias témák. A Himnusz (pontosabban a Hymnus a „Magyar nép zivataros századaiból”) kéziratát 1823 januárjában tisztázta le – ezért is ünnepeljük január 22-ét a magyar kultúra napjaként.

 

A megzenésítés mikéntjéről viszont inkább csak anekdoták maradtak fent, a legismertebb ezek közül talán Gárdonyi Géza nevéhez fűződik. Az Aranymorzsák című kötetben a következőként meséli el a történetet.

 

– Én nem pályáztam. Eszem ágában se volt, hogy pályázzak. A himnuszra se pályáztam volna. Hanem egyszer az történt velem, hogy megfog az utcán, a lakása előtt Bartay András: Felhí, és azt mondja odafenn: – Írtál-e himnuszt? – Nem. Nem is írok. Egressynek hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben kedve telik. – Hát ő megírta már? – Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy pályázik, és engem megkért, hogy írjam át zenekarra. De napról-napra halogatja, pedig most jut eszembe, hogy holnap már lejár a pályázat.

 

himnusz és himnusz

 

– És te nem veszed észre, hogy ez szándékosság? – Micsoda szándékosság? – Hát az, hogy neked eszedbe se jusson pályázni. – De ha nem is akarok. – Kell! Nem érted, és nem érzed, hogy ez a pályázat nem a nyomorult aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak? Amelyik dalt megjutalmazzák, azt meg is szentelik. Egy hét mulva milliók ajka zengi vissza és az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan, a szerzőjével együtt.

 

– Ezt mondva, – folytatta Erkel, – betuszkolt engem a mellékszobába, ahol egy kopott zongora sárgállott. Odatett egy ív kottapapirost, melléje a szöveget. – Csináld meg rögtön. – De, bátyám, hova gondol! Nem cigaretta-sodrás ez, hogy csak úgy rögtön. – Meg kell csinálnod! – Nem lehet. Késő már! Felelet helyet egyet lépett. Kifordult az ajtón, s rámfordította a kulcsot. Még csak annyit hallottam, hogy: – Alásszolgája.

 

Állok, mint Nepomuki János. Hallom, hogy a külső ajtó is csukódik, záródik. No kutya-teremtette: szépen vagyunk! Csend van. Ülök és gondolkozom: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni. Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkozom. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: – Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe.

 

És ott a szoba csendességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhitat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra nem telik belé, megvan a himnusz, úgy, amint ma ismeri. Akkorra már visszajött Bartay is. Eljátszottam neki. Szépnek mondotta. Hazamegyek. Leírom zenekarra. Másnap benyujtom.

 

Elérkezik a döntés napja. A színház ünnepi díszben. Mert, hogy szavamat ne felejtsem, nem választott pályabírák döntöttek, hanem maga a közönség. Elkezdjük. A közönség feszült figyelemmel hallgatja ezt is, azt is. De nem melegszik. Végre az enyémre kerül a sor. Engem a harangszóra való gondolat annyira eltöltött, hogy a zenekari átiratban is harangszóval kezdtem. Ez már előre hatott.

 

him

 

Az eddigi dallamok mindenféle csiricsári nóták. Semmi mély érzés. Semmi himnuszi szárnyalás. Az én dallamom egyszerre áhítatra kelt mindenkit. Az arcok megmerednek. A szemek megtelnek könnyel. És alig, hogy az utolsó sor elhangzik, a tapsolásnak és éljenzésnek orkánja rázza meg a színházat. Az enyim volt a dicsőség.

 

Persze azóta kiderült, hogy ez a sztori sokkal inkább Gárdonyié, mint Erkelé. Az sokkal valószínűbb, hogy a Himnusz dallamai – Erkel oly sok más művéhez hasonlóan – inkább szülővárosában, az Almásy-kastély parkjának fái alatt formálódtak. Legyen is bármi az igazság, 2017 januárjában volt egy olyan nap, amikor bárki együtt tekinthette meg nemzeti hitvallásunk két legfontosabb dokumentumát, ha meg valaki az igazságra kíváncsi, keresse Gyulán, az Erkel Emlékházban.

 

Fotók: Tóth Ivett