20:30 órától
Míg fekszem kiterítve
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve c. regénye alapján
írta: Vecsei H. Miklós
Rendező: Ifj. Vidnyánszky Attila
Sztalker Csoport előadás
Szereplők: Bordás Roland Böröndi Bence Dóra Béla Ertl Zsombor e.h. Gyöngyösi Zoltán Herczeg Péter Kovács Tamás Lestyán Attila Mészáros Martin Nagy Balázs Patkós Márton Reider Péter e.h. Szabó Sebestyén László
Látvány: Vecsei Kinga Réta Díszlet: Sufni Zene: Kovács Adrián Koreográfus: Berecz István
A Sztalker Csoport első független előadása, William Faulkner regénye alapján. ...sokan, sokfelől a kapaszkodásról, botladozó történet az újrakezdésről, tisztelettel „üvöltés” a mából, arról az utolsó találkozásról, a halálról, búcsúzás tőle akitől, amitől lettünk, ahonnan jöttünk, amiért kell: „amíg élsz, hiszen majd eljön a hallgatás ideje.” Mára elsőbbséget élvez a hatás minden formája a gondolattal és az érzelemmel szemben. A Y-Z generációk idegrendszeri érzékenysége újtipusú. Ez a fajta változás egyre érzékelhetőbb. Az ingerküszöb növekszik. Az agyunk több információt, a szívünk kevesebb érzelmet, a lelkünk folyamatos provokálást igényel. Határainkat feszegetjük, igényeljük, hogy állandóan “történjen valami”. Zsebünkben van a világ - nem létezik ismeretlen, felfedezhetetlen. A titok a rácsodálkozás öröme lassan elmúlik, minden kérdés fel van téve és meg van válaszolva. A valóságot fogadjuk el, mindazt ami az agyunkra, értelmünkre hat. A világot próbáljuk befogadni és élvezni - magát az embert elfelejtetjük kutatni, azt az érthetetlen és láthatatlan összetevőt amitől érzünk, azt amitől emberek vagyunk. Ez a fajta ismeretlen a szakralitás eltűnőben van. Ezek a folyamatok tükröződnek a színházban is, ott ahol a legalkalmasabb és legfontosabb cél: az ember kutatása. A Csoport első közös - még egyetemi produkciója - az Athéni Timon, ennek a kultúrának akart úgymond megfelelni. Azzal kísérleteztünk, hogyan lehet az agylélekben rövidzárlatot okozni, tehát egy végletekig kifeszített hatássorozattal üressé tenni az embert. Görbe tükröt próbáltunk tartani a haladni-vágyásnak, a jövőnek, magunknak, hogy felismerjük: a pénz- és a lightkultúra dimenziójában, az eladhatóság és fogyasztás kultúrájában mi lettünk a súlytalan “popcorn-generáció.”
Faulkner regényének segítségével szeretnénk folytatni a látványcivilizáció ezirányú kutatását és megértését. Úgy érezzük, hogy ez a legalkalmasabb anyag arra, hogy a mi generációnk nyelvén érzékeltethessük a racionalitás és az irracionalitás egyensúlyvesztésének veszélyességét, azaz a tudatosság elhatalmasodását az érzékek szintjén. Hogy mondanivalónk, de méginkább kérdéseink célba érjenek, egy ikont, egy olyan szócsövet keresünk, amin keresztül másképp hangzanak mondataink, egy új stílust szeretnénk megrajzolni, vagy pusztán egy “trendi” gondolatot: a fogyasztható szakralitást. „A léghiány, amely a jelen színházát fojtogatja, pontosan ez: a szakrális közeg eltűnése. Szakrális, vallásos közegben ugyanis nincs szükségünk a valóság betű szerinti utánzására, de az abszurd dráma függetlenített színpadára se, hogy egy emberi eseményt fölidézzünk, és ugyanakkor tökéletesen itt és most éljünk át – a nézőtéren és a színpadon." Pilinszky János William Faulkner Míg fekszem kiterítve című, 1930-as megjelenésű kisregényében nem a történet vagy a drámai helyzet a jelentős, hanem költészetében, szürreális világában tud mai lenni és zsigerileg hatni. A darab a felnőtté válás folyamatát, valamint egy közösség megszületését meséli el egy ismeretlen világban. Fiatal férfitestvérek veszítik el édesanyjukat, otthonukat, hitüket. Elfelejtenek beszélni, érezni, életben maradni. Az ő útjuk, az ő keresésük története rajzolódik ki szövegfoszlányokból, képekből, hangokból. Hogy hogyan tanulnak meg kommunikálni, emberként együtt élni, egyedül lerázni a múltat, megrajzolni a jövőt, összerakni a jelent.
"Nem tudom mi az a gyötrődés. Nem tudom gyötrődök-e vagy nem. Hogy tudok-e vagy nem. Nem tudom, hogy próbáltam-e vagy nem. Úgy érzem magam, mint nedves mag a vak világban, a forró vad földben." William Faulkner
Belépő:
1.800 Ft – 1.200 Ft
