Fabulya Attila évek óta dolgozik a minőségi magyar pálinka, a kulturált pálinkafogyasztás, gasztronómiánk népszerűsítése érdekében. Az okleveles pálinkabírálót, sommelier-t ez irányú munkássága és elhivatottsága miatt választottuk a hét emberének.
– Emlékszik még az első „találkozásra” a pálinkával?
– Az első élményen nem volt túlságosan kellemes. Nagyon fiatal voltam még, amikor egy békéscsabai családi disznóvágás során, miután éppen legénysorba kerültem, a rokonaim úgy döntöttek, kerüljön egy pohárral több a sor végére. Megkínáltak nagypapa házi rettenetesével, amihez a gyümölcsöt a földről éppen mi gyűjtöttük össze pár hónappal korábban. Az ital csípett, rúgott, harapott, nem is értettem, hogy mit szeretnek rajta. Nem lettem pálinkakedvelő. Évek teltek el, 2009-ben vendégként érkeztem a pálinkafesztiválra, amikor az akkori igazgató, Lovász Sándor megkínált egy itallal. Elmondtam neki, hogy nem szeretem, és aki issza a környezetemben, az is rázkódik tőle, kísérőt iszik, hogy elvegye az ízét, amikor lehúz egy-egy kupicával. Sanyi végül csak meggyőzött, és megkóstoltam életem második pálinkáját, az akkor az ország pálinkájának választott vilmoskörtét. Egy teljesen új világ nyílt, gyönyörű szép, illatában és zamatában is kiváló nedű volt. Itt kezdődött a mi „közös történetünk”.
– S hogyan folytatódott a közös sztori, ami odáig vezetett, hogy napjainkra szinte nincs pálinkaverseny-zsűrizés hazánkban Fabulya Attila nélkül?
– Úgy éreztem, muszáj megismernem, hogy miként készül a kiváló ital, amiről kiderült, hogy nem az anyaországban, hanem a Vajdaságban, a Szabadka melletti Palicson főzte Bóni László. Az üzemlátogatás során olyan hivatástudattal találkoztam, ami felgyorsította a bennem egyébként is elindult lavinát. A szakember tanácsára is beiratkoztam a 2010-ben Gyulán elkezdődött okleveles pálinkabíráló-képzésre. A hazánkban első alkalommal életre hívott tanfolyamon tulajdonképpen én voltam az egyetlen kívülálló érdeklődő, tanítóim a legnevesebb hazai pálinkafőző-mesterek voltak, míg csoporttársaim szintén a szakmából érkeztek. Rabul ejtett a miliő, az a felkészültség, amivel találkoztam.
– Miközben elég messze került eredeti hivatásától…
– Szakmámat tekintve épületgépész vagyok, de hamar rájöttem, hogy engem a kereskedelem és a marketing érdekel inkább. Korábban a világ legnagyobb üdítőgyártó cégénél, a multik világában dolgoztam, így ahhoz képest is nagy változást jelentett, amikor körülbelül tíz éve hivatalosan is „pálinkás” lettem. 2010 óta minden nagyobb országos és helyi versenyen ott vagyok, folyamatosan megismertem a gyümölcsök aromatikáját, azt, hogy mitől kellemes egy pálinka, és a hibákon keresztül is sokat tanultam. Gyakran nüanszok választják el a jót a kevésbé jótól. 2015-ben kitekintettem a borok világába, sommelier-végzettséget szereztem, így a Gyulai Pálinka Manufaktúra kóstolóházában, amelynek immáron tíz éve vagyok a vezetője, már borkóstolókat is szervezünk. Később egy véletlen folytán, Bukovinszky Béla barátomnak köszönhetően, a sörök világát is megismertem. Idén nemzetközi pálinkaszakértő-képesítést szereztem, amelyet a világ hetven országában elismernek. Megtisztelő, hogy mintegy tíz éve vezetem a pálinkaklubot a Csabagyöngye Kulturális Központban.
– Kíváncsiak lennénk, hogy melyik a kedvenc pálinkája?
– Érdekes történet ez, amikor bekerültem a szakmába, olyan gyümölcsfajtákkal találkoztam, amelyekről életemben nem hallottam. Ilyen volt a sajmeggy, más néven törökmeggy vagy pipaszármeggy. Ez egy egészen apró erdei gyümölcs, és amikor először találkoztam a pálinkájával, akkor nem adott nagy élményt, majd ahogy én is változtam, a bábból pillangó lett, rájöttem, hogy a kesernyés, fanyar gyümölcsből készült különleges pálinka milyen ínyencség. Mostanra 10-15 percig is kortyolgatom, és mindig új és újabb élményeket ad.
Élményt nyújt a minőségi ital
Fabulya Attila évente 150-200 előadást tart, szerdán például Hévízen mezőgazdasági szakembereknek, csütörtökön szentpétervári és hazai színművészeknek beszélt egyik legfőbb hungarikumunkról. – Az elmúlt évtizedben óriási fejlődésen ment keresztül a pálinka- és gyümölcspárlat készítése, és bár a fogyasztás terén is rengeteget léptünk előre, a pálinka még mindig sokaknak a leittasodást jelenti –mondta el. – Ezért is érzem fontosnak, hogy minél többekkel ismertessem meg a pálinka történetét, gasztrokultúránk jelképét, és azt, hogy a magas gyümölcsösségével micsoda élményt nyújthat, remek baráti beszélgetések kiváló kísérője lehet.
Forrás: beol.hu | Fotó: Bencsik Ádám
2022.02.28.
