Alig telt el valamivel több, mint száz esztendő a történet óta, mégis nagyon sok furcsasággal szembesülünk. Azért van ez így, mert az emberi életmód és mentalitás hatalmas változáson ment át a 20. században. A Ladics-hagyatékról írott sorozatunkban most az üvegszobát mutatjuk be Önöknek.
Többször is utaltunk a korábbiakban arra, hogy a videóblogként indult Ladics-ház-bemutatónkat a téli hónapokban a Polgári Életmódtörténeti Múzeum berendezésére tett egykori javaslatokkal egészítjük ki, mintegy háttéranyagot szolgáltatva olvasóinknak a látványlakás jobb megismeréséhez. Az adatokat Bugár-Mészáros Károly műemlékes szakember forgatókönyvéből nyertük: ő volt ugyanis az, aki a ház rekonstrukcióját elvégezte. Ennek megfelelően: amit most látunk az emlékszobákban, az egy idealizált, szakszerűen megrendezett állapota az egykori valóságnak.
És bár rengeteg kuriózum őrződött meg a hagyatékban, a leglátványosabb a tornácon kialakított üvegszoba, amit akár nyári ebédlőnek is nevezhetünk. Ezúttal azt ismertetjük meg a szélesebb közönséggel, miként kellett volna kialakítani ezt a csodálatos helyet a jobbító szándékú muzeológusi koncepció szerint.
Az első javaslat arra vonatkozott, hogy a külső, napsütötte térbe tonet bútorok kerüljenek, amihez egy Lajos Fülöp-féle asztal csatlakozott volna fekete lábakkal, márványlappal. Ez a stílus az 1830–40 közti időszakra volt jellemző, s a múlt remekműveit igyekezett utánozni. Magyarországon neobarokknak nevezzük, az Almásy-kastélyban is találunk rá számos replikát.
Szintén ide, az udvarra pompás kilátást nyújtó üvegszobába került volna be egy hintaszék, egy bambuszból készült újságtartó (utalásként arra, hogy itt nem csak reggeliztek, ebédeltek, uzsonnáztak és vacsoráztak, hanem pihentek is), egy kerek csészetartó, és az Erkel család nászajándéka, ami nem (volt) egyéb, mint egy bambusz lábú, majolika lapú asztalka, amelyre egészen biztosan rálel a Jókai utcai ház szemfülesebb látogatója. Bugár-Mészáros Károly emellett sok virágot is belekomponált a lakástervbe: jó lenne ezt ma is figyelembe venni, hogy életszerűbb legyen a légkör.
Ami eredetileg is ebben a helységben volt, az a hármas karú madaras sárgarézcsillár. Ugyanitt állt az a tálaló is, ami utólag bekerült az ebédlőbe: funkcióját egy gyulai hagyatékból vásárolt másik darab vette át. Fölé egy napsütötte erdőrészletet ábrázoló nagy méretű festményt helyeztek el, alkotóját azonban nem nevezik meg.
Volt itt még két Schwechhoffer(vagy Schwachhofer)-féle patikaszobor, ezeket bevitték az ötös számú szobába. Ma Kliment Margit gipsz büsztje ékesíti a teret. A madárpreparátumokról az előző részben szóltunk: most ugyan az üvegszoba falán tekinthetők meg, de az eredeti elképzelés szerint a benti ebédlőben szemeztek volna a jelennel.
Sorozatunk következő részeiben a hálószobákat járjuk be.
Forrás: www.gyulaihirlap.hu
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
