Ma már inkább csak hagyomány, de a paraszti világban nagyon is praktikus okai voltak annak, hogy télen vágták a disznót: ekkorra fejeződött be a hízlalás, így egy decemberi vágással a karácsonyi időszakra megtelt a kamra hurkával kolbásszal, szalonnával. Arról nem is beszélve, hogy megfelelő hűtési technikák híján a húst is könnyebb volt ilyenkor feldolgozni és tárolni. Szóval ha kolbász, akkor tél és hideg, nem is lehetne jobb a Gyulai kolbász téma időzítése.
Párosan szép
A gyulai kolbász fizikai paraméterei közül a legszembetűnőbb az, hogy páros. Ennek állítólag az a magyarázata, hogy anno bottal akasztgatták fel és le a kamrában a szálakat. Amellett, hogy a párosság miatt egyszerűbbé vált az akasztási művelet, még a kolbász burkolata sem sérült és így nem kezdett a termék penészedni. Fontos jellemző még, hogy a Gyulai hossza szálanként 23-26 centi. Van benne paprika, de a fő fűszere a bors, ezáltal nem csípős, inkább pikáns. Ezek voltak a száraz tények (mégiscsak szárazkolbász:), most pedig jöhet egy kis mese.
Egyszer volt, hol nem volt
Gyulára úgy “került” a húsipar, hogy az 1800-as évek elején hatalmas állatvásárokat tartottak a városban, a vásárokra pedig az állatok nagy részét lábon hajtották fel. Útközben sok állat megsérült, a szükség hívta tehát életre 1868-ban az első gyulai vágóhidat.
A fellendülő húsipar aztán csak úgy ontotta magából a kiváló henteseket. Balog József neve azért érdemel feltétlen említést, mert ő alkotta meg az 1900-as évek elején azt a páros kolbászt, amit ma is ismerünk (és amivel nem mellékesen az 1910-es brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert).
Balog tanítványa volt Stéberl András, aki szintén remek hentes volt, de őt ma már inkább zseniális marketingérzéke miatt emlegetik. Páldául a Budapesten még nem eléggé ismert Gyulai kolbásznak úgy csinált hírverést, hogy munkanélkülieket fogadott fel, akiknek nem volt más dolguk, mint sorra járni a budapesti húsboltokat és érdeklődni, hogy lehet-e kapni a Stéberl féle Gyulai kolbászt? Természetesen nem lehetett, ezért hát a “vevők” csalódottan távoztak. A boltosok eleinte csak a fejüket vakarták,majd pedig – mivel látható igény volt rá – elkezdték rendelni a Gyulait, ami persze gyorsan népszerű lett Budapesten is.
Stéberl másik zseniális húzása a filléres vonat volt: Megegyezett a MÁV-val, hogy csökkentett árú jeggyel utaztatja Gyulára az utasokat, akik miután résztvettek egy bemutató disznóvágáson, természetesen jól bevásároltak a húsüzem botjában. Amit Stéberl kitalált, az ma jövedelmező iparág és termékbemutózásnak hívják:).
Hogy nem csak Stéberl volt ügyes, hanem a többi gyulai hentes is, azt pedig ez alábbi mérleg bizonyítja: a számlap alá ugyanis tükröt szereltek, amiben a női vásárlók megigazíthatták a hajukat, sminkjüket. Ez a pár másodperc pedig pont elég idő volt egy apró, pár dekás trükközésre.
Csaba vagyok Gyuláról
A gyulai kolbászról fontos még tudni, hogy természetesen hungarikum. Emellett eredetvédett termék is, ami normál esetben annyit tenne, hogy Gyulai kolbászt csak Gyula közigazgatási határán belül szabad készíteni. Ez azonban nem egy normál eset. A szomszédvárak, Békéscsaba és Gyula között ugyanis létezik egy megegyezés miszerint kölcsönösen készíthetik egymás termékeit is. Ezért nem meglepő, ha Gyulán készült Csabai kolbászt látunk a boltban. De persze “saját márkás” csípős kolbásza is van a gyulaiaknak, a roppant dizájnos külsejű pokol szalámi, például.
Ennyit bevezetőnek, az alábbi videóból pedig kiderül hogyan is készül a Gyulai kolbász. üdv, Csabi:)
Forrás: www.gyetvancsaba.blog
