Végre Gyulára is elért a Thália Színház mintegy egy éve futó sikerdarabja, A férfiagy - avagy nincs itt valami ellentmondás?, amely Csányi Sándor által keresi a választ az egyik legősibb kérdésre: Mit akar a Nő?
A kérdés adott, de honnan is tudhatná rá a feleletet megannyi férfi – ezúttal a darab írója, Robert Dubac, a rendező Szirtes Tamás és persze a főszereplő, Csányi Sándor – mikor köztudottan még a nők sem tudják igazán?!
Sebaj, keresni attól még lehet, hisz már önmagában a szándék is díjazandó, és az ezúttal a férfi-nő kapcsolatban könnyed humorral felsorakoztatott ellentétek már úgyis régóta vernek éket a két nem közé. A probléma - az anyósviccekkel holtversenyben - hálás, örökös és kimeríthetetlen téma, hiszen már a görögök óta minden darab arról szól, hogy szeretni éppolyan nehéz, mint bátornak lenni, ha pedig mindezt vicces mesébe öltöztetjük, máris garantált a siker.
Az itteni mese szerint Sándort elhagyja a menyasszonya (Júlia), ezért ő oknyomozásra indul, hogy megtudja az okát, de csak a két nem közti különbségek lajstromba vételével szöszmötöl, pedig mostjár le a két hét gondolkodási idő arra, hogy megválaszolja a nagy kérdést: „Mit akar a nő?”
Mivel Sándor afféle pasi prototípus – lusta, feledékeny, érzelmileg unintelligens, ám szexuálisan nagy étvágyú – csak nehezen boldogul, és míg Júlia telefonhívását várja, a nézők bevonásával elkeseredetten összegzi eddigi eredményét, és a nőkkel kapcsolatos tapasztalatait. Közben a gondolkodását formáló férfi archetípusokat is megjeleníti - az olcsó macsótól, az ötször nősült, sármos francián át a közhelyesen ábrázolt taxisig -, akik tanácsaikkal és történeteikkel inkább összezavarják, semmint segítenék a válasz megtalálásában.
A darab a „mindenkit megsértünk, így senki sem kérheti ki magának a személyeskedést” jellegzetes amerikai mintával operál, hiszen a minta is tengeren túli, mert A férfiagy (erdetiben The male intellect) című előadás egy amerikai stand-up komédiás, Robert Dubac egyik estjének Bárány Ferenc által történt magyarítása.
És itt az alapvető különbség, nem csak kulturálisan, hanem megjelenítésben is, hiszen míg Robert Dubac minden megszólalásától dől a nézőtér a röhögéstől – ezért stand-up komikus ő – addig Csányi alapvetően nem egy vicces figura. Nem is szellemes, de spontánsággal semmiképp sem vádolható. Csak áll a színpad közepén és beszél, beszél – amit még mindig nem tanult meg -, persze attól még kellemes és jópofa, de érezhetően kínlódik és színpadi karaktere sem a választ keresi, csak szenvelegve sorakoztat fel különbségeket a színt két térfélre osztott (racionális és érzelmi) férfi agyában állva, táblára írt közhelyekbe kapaszkodva. De még ettől is lehetne jó, ha jutna valamire, de a női agyról és a férfiak gondolkodásáról záporozó élcek nincsenek végiggondolva, az ellentmondásig egyáltalán nem is jut el, és a sztereotípiákkal is csak a felszínt kapirgálja, de azt sem jól, mert nem úgy van és nem az, amitől az egész este teljesen hamissá válik. Mert az sajnos nagyon kevés, hogy egyszer-egyszer magunkra ráismerve elmosolyodunk.
A magyarított darab – Szirtes tanár úrtól meglepő módon – a legtipikusabb hibák sorába esik: minden nézői szintnek próbál megfelelni, ezáltal a nagy markolással szinte semmit sem fog; a felszínességet nem enyhíti a magával ragadó előadásmód; a szerkezet pedig hiányos. Hiába a díszlet, kivetítő, zene, effektek, meg ami csak kell, a színház ennek ellenére kimarad az egészből, és a rendezés sem több a sztereotípiák erősítésénél és lejárt szőke nős vicceknél, márpedig a viccmesélés még szimpla hétköznapi helyzetben is kínos.
A forradalmian merésznek hirdetett produkció – amire az elmúlt évadban képtelenség volt jegyhez jutni a Tháliában – egyszerűen csak a már egy évtizede abbamaradt Szex és New York (alcíme: Carrie Bradshaw tudja milyen a jó szex - vagy nem fél megkérdezni) tépelődés férfi változata próbál lenni vagy a másfél évtizeddel ezelőtti Mel Gibson-féle Mi kell a nőnek? című film pusztán címének átvétele, mert valójában Csányi Sándor nem tudja, mi az a stand-up, és fél is megkérdezni. A szűk másfél óra végére azonban csak kikerekedik a megoldás, és az áhított nő is visszatér (Fodor Annamária, de az előadás alatt Schell Judit hangjával), így Sándorék a megszokott mederben folytathatják életüket.
Az persze aligha várható, hogy e darab láttán bárki is többet tudna meg a másik nemről, szórakoztató kikapcsolódásként azonban működött, hiszen a színültig telt nézőtér mindvégig térdét csapkodta a nevetéstől, és Csányi Sándor is keményen megdolgozott a kiérdemelt sikerért.
Forrás: www.gyulaihirlap.hu
