Háromszáz hagyományőrző idézte meg a gyulai vár 460 évvel ezelőtti ostromát és hősies védelmét szombaton délután. A Gyulai Végvári Napok keretében tartott látványos hadijátékra ezúttal is megtelt a várkert, sok százan figyelték a drámai végkifejletig elvezető csatajeleneteket.
A történelmi fürdőváros napjait ezen a hétvégén egyértelműen a Gyulai Végvári Napok határozzák meg. Az eseménynek helyet adó várkert felé tartva több helyen is „belebotlottunk” éttermek, vendéglátóhelyek programhoz kapcsolódó ételeinek ajánlatába, akadt, ahol komplett menüsort állítottak össze a végvári ízeket megidézve, vagy azok alapján inspirálódva. A Végvári csemegetáltól Kerecsényi László kedvencéig rengeteg finomság várta és várja az érdeklődőket a Végvári Ízutazás keretében.
A Végvári Napok keretében egymást érik a történelmi programok
Közben a várkertben is egymást érték a programok, a korabeli mindennapokba és a korabeli gasztronómiába, a szó valódi értelmében belekóstolhattak a látogatók. Az agárfuttatástól a történelmi foglalkoztatóig számos program szolgálta az időutazást. A portyázó török martalócok pedig a délután folyamán nem kis meglepetést okozva ismét megjelentek a Gyulai Várfürdőben is, óriási sikert aratva.
Megelevenedett az ostrom, megtelt a várkert
Délután fél hatra azután megtelt a gyulai várkert, ahol sok száz érdeklődő figyelte, hogy a huszonhét hagyományőrző csapat 300 tagja miként idézi meg a 460 évvel ezelőtti, 1566-os hadművelet drámai pillanatait, a mintegy 2000 várvédő hősies ellenállását a körülbelül 30 ezres oszmán sereg ellen. Az eseményeket ezúttal is prof. dr. Csikány Tamás hadtörténész, egyetemi tanár ismertette elképesztően szuggesztív módon, a nézők szinte együtt élhették át a végvári harcok történetében példátlanul hosszúra nyúlt ostrom történéseit.
Így kezdődtek a hadi események
Pertev pasa 460 éve, július 2-án érkezett 30 ezres seregével Gyula alá, majd elkezdődött a 63 napon át tartó ostrom, ami példátlanul hosszú a magyarországi várháborúk között. Mielőtt azonban a török körülvette volna a várost, a védők kitörtek, s Kétegyháza táján megütköztek a felvonulókkal. Magyarország egyik leglátványosabb hadijátéka a valós eseményeket elevenítette fel, ahogy említettük, a történések élő kommentálásával és magyarázatával.
2000 védő nézett szembe 30 ezer oszmánnal
Prof. dr. Csikány Tamás felidézte, hogy az 1566-os oszmán támadás legfőbb célja három erődítmény, Szigetvár, Gyula és Eger elfoglalása volt. Gyula várát Kerecsényi László védte, amelynek kapcsán a hadtörténész szólt arról, hogy az erődítmény nem úgy nézett ki, mint napjainkban.
A téglavárat kőfal vette körül. Kerecsényi pedig 1561-től folyamatosan azon dolgozott, hogy megerősítse a várat. Felépült egy huszárvár, vagy külső vár, illetve még a várost is megerősítették sáncfalakkal. Nem kőfalakkal, hiszen abból a környéken nem nagyon volt, hanem fából és földből építettek sáncokat. A kapitánynak kétezer katonája volt.
Látványos csatajelenetek
A törökök a környék falvait folyamatosan igyekeztek prédálni, a lehető legtöbb zsákmányt megszerezni, a hadijáték során ezt is felelevenítették a hagyományőrzők. Láthattuk, ahogy a török felállította ágyúit a vár előtt, mint ahogy azt is, ahogy az oszmánok feltérképezték az erődöt, és képet kaptunk, hogy Kerecsényi László miként igyekezett megszervezni a védelmet.
Megelevenedtek a napi gyakorisággal ismétlődő lovas harcok, amelyek az egész akkori Magyar Királyságot jellemezték. A csatajelenetek, a tüzérségi rohamok, tüzérségi csaták ugyancsak különösen látványossá tették az ostromot.
Mi történt az ostrom során?
Prof. dr. Csikány Tamás kiemelte, hogy Gyula várának legnagyobb erőssége a védők lelke mellett a vizekben volt. A Fehér-Körös és annak mocsarai vették körül az erődöt, és tették nehezen megközelíthetővé. Ekkor azonban a meleg és a mocsarak kiszáradása a törököket segítette. A hadijáték végigkísérte, hogy miként kerültek egyre közelebb az erődítményhez az oszmán hadak, és hogyan verték vissza a védők a belső vár sokadik ostromát is. Az erődben azonban fogyott az élelem, kénytelenek voltak poshadt vizet inni, vérhasjárvány tört ki, nagyon sokan meghaltak. A többnyire sebesült, sérült, beteg védők életének megmentése érdekében Kerecsényi úgy döntött, hogy a szabad elvonulás jegyében átadja a várat.
A hitszegő törökök
A védők 1566. szeptember 2-án dél tájban kezdték meg a kivonulást. Először szekereken a sebesült, beteg katonák és a várba menekült köznép hagyta el a várat. Már a nap is lemenőben volt, amikor a német gyalogosok, azután a magyar gyalogság, utánuk a lovasság és legvégül Kerecsényi vonult ki a pasa által küldött túszokkal. Gyulától egy mérföldre járhattak, amikor – a megállapodás ellenére – az oszmán katonaság a kivonulókra tört. Kerecsényit elfogták, Nándorfehérvárra hurcolták, majd hamarosan megölték.
A hadijátékkal a hagyományőrzők a várvédők emléke előtt tisztelegtek. A sok száz néző vastapssal köszönte meg a hagyományőrzők hadijátékát.
Forrás: beol.hu
