Az Alföld délkeleti részén, a Fehér-Körös partján található Gyula területe már az újkőkor idején is lakott volt, és a későbbiek folyamán is szinte mindig éltek itt emberek, amelyet a talált tárgyi leletek is bizonyítanak.
Gyulát először Károly Róbert 1313-ban kelt okleveleiben említették, amelyből kiderült, hogy Gyula helyén egykor monostor állt. Valószínűleg egy Gyula nevű főúr volt a monostor alapítója, és róla kapta a nevét a település és a monostor is.
Gyula városiasodása az Anjouk idején kezdődött, a fejlődésért Maróti János is sokat tett. Ebben az időben kerültek a településre a ferences szerzetesek és megépült a vár is.
Kossuth tér, Gyula
1552-ben Gyula Ferdinánd kezére került, és innentől a vár kimondottan végvárként funkcionált, de 1566-ban a töröknek sikerült bevenni, ezzel megkezdődött a százhuszonkilencéves török uralom.
A XVIII. században Gyulán jelentős fejlődés vette kezdetét, templomok, iskolák és polgári lakások épültek. A rendszeresen előforduló árvizek és tűzvészek azonban sok kárt okoztak.
A két világháború között a mezőgazdaságra a bolgárkertészet meghonosodása és továbbfejlesztése volt jellemző. Ekkor váltak országos hírűvé Gyula kertészei.
Mára a város szépen kiépült. A vár a Várfürdő és a várszínház pedig nagyon jó vendégcsalogatónak bizonyul, mert a látnivalók, szabadidős és szórakozás lehetőségek miatt minden évben sokat látogatnak a városba.
Forrás: www.startlap.hu l www.vilagnezo.hu
