Több mint kétszáz hagyományőrző idézte fel Magyarország egyik leglátványosabb hadijátékának részeként a gyulai vár 1566-os ostromát szombaton este Gyulán, a várkertben. A Végvári Napok keretein belül megtartott programot ezúttal is több ezer érdeklődő figyelte.
457 éve zajlott a gyulai vár történetének legfontosabb eseménye, amikor a mintegy tizenötszörös túlerőben lévő oszmán hadsereg ostromolta az erődítést. Az 1566-os ostrom hősei előtt több mint kétszáz hagyományőr tisztelgett azzal, hogy hadijáték keretében elevenítette fel az egykori történéseket. A látványos eseményt ráadásul ez alkalommal is élőben kommentálta a szokott rendkívül hiteles, mégis könnyed, közérthető módon prof. dr. Csikány Tamás hadtörténész.
Mint azt a Gyulai Kulturális Nonprofit Kft. tájékoztatásából megtudtuk, a péntektől vasárnapig tartó háromnapos Végvári Napok leglátványosabb eleme ezúttal is a gyulai vár 1566-os ostromának megjelenítése volt. A hadijáték forgatókönyve a tényleges történelmi eseményeket mutatta be, és a csata során a filmekben is használatos pirotechnikai speciális effekteket, lövéseket, becsapódásokat megjelenítő termékeket, fényeffekteket és fütyülő csöveket használtak fel. Annak érdekében, hogy a robbanások még látványosabbak és élethűbbek legyenek, a pirotechnikai eszközökön kívül lisztet és virágföldet is „bevetettek”.
Kerecsényi László és mintegy 2-2,5 ezer várvédője a nagyjából tizenötszörös túlerővel szemben a magyar hadtörténetben, a végvári harcok során páratlanul hosszú ideig, 63 napon át tartotta a gyulai várat. Dobónak és katonáinak 38 napig kellett kitartania Egerben, Zrínyi pedig 34 nap után tört ki embereivel Szigetvárról.
Magyarország egyik leglátványosabb hadijátékát tartották GyulánFotók: Bencsik ÁdámA szombati hadijátékon, ahogy említettük, prof. dr. Csikány Tamás kommentálásának köszönhetően a nézők átélhették, hogy mi is történt 1566 nyarán Gyulán, láthatták a vár, illetve huszárvár elleni támadásokat, azt, hogy miként került kilátástalan helyzetbe a keresztény sereg.
Betekinthettek az oszmán sereget vezető Pertev pasa és a várvédőket irányító Kerecsényi László kapitány képzeletbeli tárgyalásába, amelyet Beszterczey Attila színművész és Varga Zoltán, a Végvári Napok műsorvezetőjének kommentálásában hallhattak.
Az érdeklődők betekinthettek abba is, hogy milyen dilemákkal kellett szembenézni Kerecsényi Lászlónak az elhúzódó ostrom során, amelyben egyébként mindkét fél rengeteg embert veszített, miközben esély sem volt a vár megvédésére és felmentő sereg érkezésére sem lehetett számítani. Az akkori törvények szerint a várkapitány a várat fel nem adhatta, különben hadbíróság elé kellett állnia. Kerecsényi tulajdonképpen a között választhatott, hogy miként hal meg.
Ha bent marad a várban, úgy járt volna, mint Zrínyi Miklós Szigetváron, és a törökök lemészárolják. Ha átadja az erődöt, Bécsben számoltatták volna el. Ő valószínűleg úgy döntött, hogy inkább megvédi az embereit, és ezért átadja a várat tisztességes feltételek mellett. Pertev pasának pedig fontos volt, hogy két hónap után végre a kezébe kerüljön az erődítmény. Jó néhány napba telt, amíg a védők felkészültek a kivonulásra, összeszedték a sérülteket és a betegeket, akik az embereket amúgy is tizedelő járvány miatt ágynak dőltek. Emellett magukhoz vették a készleteiket, a fegyvereiket, kivéve az ágyúkat, amelyeket nem lehetett elvinni. Gyula vára ekkor már teljesen védhetetlen állapotban volt, az erődöt körülölelő Körös is kiszáradt, a járványhelyzetet már említettük és ivóvíz is egyre kevesebb akadt. Kerecsényi döntése humánusnak számított az emberei életének megvédése szempontjából.
Utalva a gyulai Németh Csaba kutatásaira elmondta, Kerecsényi nem volt megalkuvó, nem volt áruló, egyszerűen azért tette le a fegyvert, hogy megvédje az embereit, hasonlóan, mint néhány évszázaddal később Görgey Artúr, akire szintén rásütötték az említett bélyeget.
A megszületett megállapodás értelmében Kerecsényi komoly összeget küldött ki a janicsárok vezetőjének, hogy az lecsendesítse zsoldosait. A védők 1566. szeptember 2-án dél tájban kezdték meg a kivonulást. Először szekereken a sebesült, beteg katonák és a várba menekült köznép hagyta el a várat. Már a nap is lemenőben volt, amikor a német gyalogosok, azután a magyar gyalogság, utánuk a lovasság és legvégül Kerecsényi vonult ki a pasa által beküldött túszokkal. Gyulától egy mérföldre járhattak, amikor – a megállapodás ellenére – az oszmán katonaság a kivonulókra tört. Kerecsényit elfogták, Nándorfehérvárra hurcolták, majd hamarosan ki is végezték.
Kerecsényi László több mint két hónapig védte Gyulát külső segítség és felmentés reménye nélkül, az erődítményt pedig az oda beszorult, víz nélkül maradt és járvány tizedelte civil lakosság védelme érdekében adta fel, és ahogy prof. dr. Csikány Tamás is hangsúlyozta, a kapitány megérdemli, hogy hősként gondoljunk rá.
A hadijátékot követően a nézők vastapssal köszöntötték az ostromot megidéző hagyományőrzőket. Vasárnap a vár visszavételét is megtekinthetik majd az érdeklődők.
Forrás: BEOL
