A Magyar királyok arcképcsarnoka című kiállításon Somogyi Győző festőművész műalkotásait tekinthetik meg az érdeklődők
Magyar királyok arcképcsarnoka címmel nyílt kiállítás január 14-én a Gyulai Várszínház kamaragalériájában. A falakra függesztett tömör művészet Somogyi Győző a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas képzőművész talentumát fémjelzi. A tárlat, a képek részletgazdag ábrázolása révén, egyszerre közvetít festészeti és történelmi értékeket a látogatók számára.
A kiállítás megnyitóján Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében kiemelte, bár galériájukban már 1999 óta állítanak ki különböző alkotásokat, ilyen erős és tartalmas művészeti anyag talán még sosem került a falakra. Az igazgató kiemelte, a tárlat magyarságtörténeti értéke is jelentős, hiszen királyaink arcképeit így együtt – a tárlat megszületése előtt – aligha láthatta a nagyközönség.
Kónya István alpolgármester köszöntőjében hangsúlyozta, a magyar királyok – különösen három uralkodó – városunk történelmének alakulásában is fontos szerepet játszottak, ezért is lényeges, hogy emlékezzünk rájuk.
- Városunk ízig vérig kötődik királyainkhoz. Három király volt az, akit joggal nevezhetünk Gyula város királyainak, hiszen meghatározóak voltak városunk történelmében. Károly Róbert, Zsigmond király, és természetesen Mátyás király. Ez a három király különösen megérdemli azt, hogy méltóképpen, tisztelettel emlékezzünk rájuk, hiszen ha ők nem lettek volna ilyen nagy formátumú uralkodók, akkor ki tudja, hogy mi lenne most velünk, illetve városunkkal – hangzott el Kónya István beszédében.
A tárlatot Turai Kamil filozófus, teológus nyitotta meg, aki egy rendkívül velős – a tárlathoz hasonlóan művészi – textust olvasott fel, melyben az alkotó életéről, tanulmányairól, tehetségéről is szót ejtett, valamint a kiállításhoz és a festményekhez kapcsolódóan is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. Beszédében többek között arról is hallhattunk, hogy „Somogyi Győzőt istenáldotta tehetsége dacára sem vették fel az akkori felsőfokú képzőművészeti képzésbe,” így a teológia misztikumába merült, és önmagát fenntartó, alföldi művészlelkész lett.
- Nem óhajtok itt idejekorán se díszgyászbeszédet, se boldoggá avatást ceremonizálni, de azt azért – az Úr még nagyobb dicsőségére – kockázat nélkül megkockáztathatom, hogy Giottóhoz, vagy Fra Angelicohoz hasonló karakterű és talentumú, üdvösségközvetítő képíró mestert küldött az elkarakterelenedett, elposvány-pogányosodott közép-európaiságba az Istenség – osztotta meg gondolatait Turai Kamil.
A filozófus a későbbiekben a Somogyi koloratúráról tett említést, melyben ugyan minden színárnyalatnak helye van, de csak szigorúan hierarchikus rendszerben. Mint mondta: „Úr, uralkodik a nap aranya, tűz bíbora. Ez a színpár egyenesen Isten szívéből patakzik. Már alárendelt az ég kékje, a föld zöldje, s vészes a romlásbarna, s fenefekete, a kárhozat túlsütött sötétje.”
Zárásképpen maga az alkotó szólt néhány szót a kiállításról, mely során kiderült, hogy őt nem a művészi önkifejezés szándéka vezérelte a sorozat életre hívásában, hanem inkább egy olyan történelmi rekonstrukciót kívánt elkészíteni, amely a mai tudomány állása szerint a lehető leghitelesebb képsorozattá áll össze.
- Kénytelen voltam látni, hogy a francia forradalom előtti történelem gyakorlatilag be volt tiltva. Sötét középkor címszó alatt el volt intézve pár megvető szóval. A magyar királyság ezer esztendeje igazából ismeretlen előttünk. Természetesen a magyar királyokról már a barokk korban is készültek képek, de akkoriban nem törődtek a hitelességgel. Például olyan királyokat, akik már gyermekkorukban meghaltak, aggastyán, szakállas öregeknek ábrázolták – fejtette ki Somogyi Győző.
A festőművész végül hozzátette, az alkotás során igyekezett a történelemhez hűen ábrázolni az arcvonásokat, de hosszú kutatások alapján dolgozta ki a ruhák, fegyverek, ékszerek és rendjelek legapróbb részleteit is. A képsorozat Kaposvár város megrendelésére készült, így az eredeti darabok ma is ott tekinthetőek meg. A festménysorozatról Magyar királyok arcképcsarnoka címmel könyv is megjelent.
Forrás: www.gyulaihirlap.hu
