A magyar irodalom két kimagasló alakja, Arany János és Jókai Mór levelezésébe nyerhetnek betekintést az érdeklődők a gyulai művelődési házban. A szerdától egy héten át látogatható tárlat a balatonfüredi önkormányzatnak köszönhetően érkezett a fürdővárosba.
Simon Erzsébet balatonfüredi művelődésszervező a gyulakult.hu oldalnak elmondta, az eredeti dokumentumokat hűen utánzó, minden apró részletben megegyező másolatokról van szó, melyeket a Petőfi Irodalmi Múzeum szakértő munkatársai készítettek. Kiemelte: olyan városokat kerestek, melyek valamilyen módon kapcsolódnak irodalmi nagyságainkhoz. A tárlat Komáromban volt látható, majd Gyula után Kecskemét és Győr következik.
Tételesen négy tablóról és 14 replikáról van szó, melyek kevéssé ismert irodalomtörténeti részleteket tárnak a nagyközönség elé. Arany János élete kétharmad részét vidéken töltötte, utóbb nem is szülővárosában, így rokonaival, s főleg barátaival – akik számára az irodalmi életet jelentették – csak levelezés útján tarthatott kapcsolatot.
Amikor viszont pesti lakos lett mint szerkesztőnek kellett vidéki barátaival, munkatársaival leveleznie. Jókai Mór levelezői alkata, beállítottsága Aranyétól alapvetően tért el, kevésbé volt aktív. Erről Révay Mór János, Jókai levelezésének első sajtó alá rendezője emlékirataiban így számolt be: „Felhívással fordultunk – írja – a sajtó utján mindazokhoz, akiknek Jókai valamely levele birtokukban van, kértük, hogy bocsássák azt rendelkezésünkre a „Levelezés” címü kötetben való közlés céljából, mert hiszen, nyilvánvaló, hogy Jókai minden sora megérdemli, hogy a nemzetnek közös kincse legyen.
Be is érkeztek mindenfelől egyes, Jókai által írt levelek, de azok nagyobbrészt magántermészetű közlések, köszönő-levelek, meghívás előli kitérések, gyűlésekről való lemondások voltak. Jókai nem volt levelező ember. Irodalmi barátaival egy helyben, egy városban lakott, nem volt rá szüksége, hogy velük levél útján érintkezzék.”
Érdemes jó alaposan átböngészni nem csupán a levelezést, hanem a kvázi szamárvezetőként szolgáló tablókat is, hiszen igen érdekes részleteket tartalmaznak: Arany szinte pályakezdése óta szemmel tartotta Jókait, és tanítványai számára Nagykőrösön tartott előadásaiban már akkor szép jövőt jósolt neki, mikor Toldy Ferenc iskolai irodalomtörténete még meg sem jelent.
Először mint olvasó figyelt fel Jókaira, azonban az „Életképek”-ben megjelent vadromantikus „A bűntárs” nem nagyon tetszett neki: „Én nem hiszem, hogy a költészet czélja a hajmeresztés” – írta Szilágyi Istvánnak 1847. január 31-én. Jókai és Arany Petőfi révén került levélbeli, majd munkatársi kapcsolatba.
Jókai Petőfi biztatására s vele egy levélben hívta Arany Jánost, legyen az „Életképek” munkatársa. Arany beleegyező válaszát nyomban továbbították Petőfinek, aki kísérőlevelében örömmel írta, hogy: „ő a mienk”. Aranyt azonban ígérete 1847-re Vahot Imre Pesti Divatlapjához kötötte, így csak 1848-tól lehetett Jókai, illetve az „Életképek” munkatársa.
Bár Jókai és Petőfi neve 1848 végéig együtt szerepelt az „Életképek” címlapján, 1848 nyarán barátságuk megszakadt. Petőfi ellenezte Jókai házasságát, akinek viszont rosszulesett Petőfi heves beavatkozása legbelsőbb ügyébe. Jókai és Petőfi párharcát Arany János is figyelemmel kísérte, de bízott benne, hogy végleg nem szakítanak…
Forrás: www.beol.hu Fotó: Kiss Zoltán
