A Gyulai Várszínház falai talán még sosem láttak efféle őrületet a színpadon
Gázmaszk, bőrszerkó és „közönségtiprás”. Az Anna & the Barbies január 28-án meghökkentő zúzdát csinált a Gyulai Várszínház kamaraterméből. És még így is jócskán visszafogták magukat a srácok. A Csak a Zene programsorozat egyik várva várt könnyűzenei koncertjén a teljes hallgatóságot hatalmába kerítette a stílusában rockot, punkot és hip-hop-ot is ötvöző alterbanda.
Az Anna & the Barbies – Pásztor Anna (ének, rap), Pásztor Sámuel (gitár, ének), Hernádi Dávid (basszusgitár), Vághy Tomi (billentyű, scratch DJ) és Bubnó Marci (dob, vokál) – gyulai koncertje több szempontból is egyedülálló volt. Egyrészt a 11 éves, Fonogram-díjat nyert, extravaganciájáról híres banda nem épp ahhoz szokott, hogy koncertjét a közönség többsége székeken ülve kövesse végig, ám a hely szelleme mégis csak így hozta. Másrészt viszont a kamaraterem falai sem mostanában láthattak efféle őrületet a színpadon – és persze a közönség soraiban sem. A produkció felért egy kisebbfajta atomtámadással – épp csak egy kis székdobálás hiányzott „volna.” Az viszont rögtön lejött, hogy bár voltak vérfagyasztóan merész és váratlanul botrányos megoldások, a zenészek jóval kevesebbet adtak, mint szerettek volna.
A koncert mindennek ellenére formabontó és felejthetetlenül provokatív volt. Sokan már a legelején tombolásra adták a fejüket. Ezt persze főként a bevállalós, bőrszerkóban feszítő frontembernek köszönhetjük, aki hihetetlen energiával volt jelen a színpadon, és egy másodpercre sem hagyta lankadni a figyelmünket. Pásztor Anna nem volt rest koncert közben felhozni egy széket a színpadra, majd ülve folytatni, „csak, hogy ne érezzük magunkat egyedül.” A fellépés során több alkalommal is lejött a deszkákról, sőt egyszer a székeken egyensúlyozva szó szerint átgázolt a közönségen, majd a nézőtér közepén két szerencsés ölében zúzta tovább a „pucér” rock ’n’ rollt – még szerencse, hogy a Loverman…show me yo’ balls című nóta nálunk nem váltotta ki az Anna elmondása szerint gyakori „textilledobós” tömeghatást.
A produkció során még egy premiernóta is felcsendült. A Perbe fogva című dalban Anna testvére, Samu énekelt, míg a frontember újabb megbotránkoztató szerelésbe bújt, hogy ezután amerikai zászlónak öltözve gázmaszkkal az arcán pörgesse még feljebb a rockcirkuszt.
A nem mindennapi látvány és a közönség őrjöngését fokozó megmozdulások mellett az embernek olykor már alig maradt ereje arra, hogy a zenét figyelje. A csapat muzsikája legtöbbször lavinaként sodort magával minket, miközben hallhattunk jó pár igen ötletes zenei megoldást is. A visszataps utáni Nyuszika című szerzemény például önmagában is az est – egyik – csúcspontját képezte, a közbeékelt frappáns Beethoven-es kiállás pedig egyszerre volt humoros, pontos, egyszerű és váratlan. A koncert tehát abszolút sikert aratott. A zenekar jelenségének, muzsikájának és erejének hála pedig végre Gyula is megtudhatta, hogy milyen is az a híres Anna and the Barbies féle „szabadesés!”
Forrás: www.gyulaihirlap.hu
