Shakespeare négyszáz éve írt egy drámát, amiben az emberek azon szurkolnak, hogy nehogy a magyar uralkodó számításai jöjjenek be, mert azzal mindenki csak rosszul jár.
Persze ez csak egy vicces (vagy szomorú) áthallás a darab egy teljesen mellékes jelenetéből, az aránylag ritkán játszott Szeget szeggel nem – vagy nem csak – ettől tűnik évszázadok után is aktuálisnak. Hanem mert arról szól, létezik-e egyáltalán olyan, magát erkölcsösnek hirdető közszereplő, aki tényleg nem csak ugatja a decens életet, hanem akkor is tisztességes marad, ha a politikai hatalom lehetőséget ad neki arra, hogy kiélje a vágyait. És arról, egy hatalmat gyakorló férfi szavával szemben vajon hinne-e bárki egy fiatal, csinos nőnek, ha az szexuális zaklatással vádolja meg a férfit. Meg arról, hogy létezik-e olyan ember, aki önmaga tud maradni, ha egyszer beszippantja a politika.
Úgyhogy úgy tűnik, négyszáz év alatt tulajdonképpen semmi sem változott, legfeljebb annyi, hogy ezekre a kérdésekre ma már simán rávágjuk, hogy dehogyis. És ez a dehogyis járja át a világ egyik legnevesebb színházi rendezője, a litván Oskaras Koršunovas előadását is, amelyet a Varsói Drámai Színházban rendezett nemrég, és most elhozott Gyulára, a Shakespeare Fesztiválra. A viharsarki kis ékszerdoboz-városkában már tizenkettedik éve adják egymásnak a kilincset a színházi világsztárok, Koršunovas is háromszor járt már itt korábban, három elképesztő formavilágú előadással. Először egy minimalista Szentivánéji álommal, aztán egy Rómeó és Júliával, ami egy olasz kisváros két konkurens pizzériájában játszódott tonnányi liszt, tészta és még több temperamentum felhasználásával, legutóbb pedig a Vihar egészen sajátos feldolgozásával: csak két szereplő volt, egy apa egy szovjet lakótelepen, meg a sérült, de balett-táncosi álmokat dédelgető lánya.
Most a Szeget szeggel esetében nem a forma, nem a látásmód, de még csak nem is a rendezői vízió az, ami felemeli az előadást – inkább az, hogy Koršunovas meglátta a mát tükröződni a darabban, és minden erőltetés nélkül kortárs helyzeteket teremtett belőle.
A szerepeket a mindenkori és mindenholi Kossuth tér öltönyösei játsszák, pecsétnyomogató csinovnyikok, törleszkedő miniszterek és a nagyurak.
A teljes kritikát az előadásról elolvashatja az index.hu-n.
Gyulai Várszínház 53. évad és további gyulai rendezvények a programnaptárban.
