A Pacalpörkölt sok zafttal – Elling és Kjell című színdarabot telt ház fogadta Gyulán
Vidám és olykor drámai, bolondos és sokszor megrázóan komoly, egyszerű, de mégis összetett mondanivalójú frázisoktól és jelenetektől „fröcsögött a pacalpörkölt zaftja” október 28-án, a Gyulai Várszínház kamaratermében. A Pacalpörkölt sok zafttal – Elling és Kjell című két részes vígjátékot telt ház előtt mutatták be városunkban.
A színdarab – amelyet Axel Hellstenius szerző, Ingvar Ambjørnsen norvég író regénye alapján írt – Hollós Gábor rendezésében született meg. Az Oslóban játszódó történet elején főhőseink – Elling és Kjell – még egy elmegyógyintézet lakói, ám a helyi önkormányzatnak hála a két férfi rövid időn belül közös lakásba költözhet. A sztori hátralévő részében Elling és Kjell a valósághoz visszavezető utat keresi, miközben számos olyan újdonságot kell megtapasztalniuk és olyan nehéz lépéseket megtenniük, amelyek számunkra ma már teljesen természetesnek tűnnek – mint például, felemelni a telefont.
A színdarab főszereplői Őze Áron (Elling) és Kedvek Richárd (Kjell Bjarne) voltak, akik alakításukkal pillanatok alatt belopták magukat a nézők szívébe. Szakaszos és merev mozdulatokkal, bugyuta és elmerengő tekintetekkel, bájos és bárgyú mosolyokkal, valamint hirtelen és indulatos érzelemkitöréseikkel kitűnően adták a bolondot.
A produkció igen fontos szerepet betöltő alakja Frank, az átlagos emberi tulajdonságokkal felruházott szociális gondozó és felügyelő volt, akit Széplaky Géza formált meg. Színpadra lépésekor valahogy mindig felpezsdült az előadás – már alig vártuk, hogy újra és újra meglátogassa a fiúkat, hiszen amellett, hogy ezek a jelenetek mindig előrébb mozdították a történéseket, az egész színdarab legjobban kitalált csattanóit is magukba foglalták.
Az előadás negyedik szereplőjével, Cseh Zsuzsával (Reidun), csupán a darab második felvonásában találkozhattunk. A színésznő egy Elling és Kjell fölött lakó szomszéd hölgyet alakított, akinek jelenléte meglehetősen kettős érzéseket válthatott ki a nézőből. Reidunra ugyanis holtrészegen találtak rá a lépcsőházban, majd nem sokkal később kiderült, hogy terhes, sőt pár perccel ezután cigarettával a kezében is feltűnt a színpadon. A negatív jellemkép ellenére azonban neki is – mint Franknak – nagy szerepe volt abban, hogy Elling és Kjell képes legyen visszailleszkedni a társadalomba – hiszen ő hozta el Kjell számára a régóta áhított szerelmet.
Míg a darab első felében elsősorban a nehézségeké a főszerep, és ekkor követhetjük nyomon azt is, ahogy főhőseink szép lassan kimerészkednek az „ijesztő élet utcáira”, addig a második felvonásban – valamikor a sok zaftos pacalpörkölt elfogyasztása után – már az élet fizikai törvényszerűségei mellett, a mentális és emocionális tényezők és az élet értelmének keresése is hangsúlyossá válik. Miután Kjell kezd rátalálni a szerelemre, Elling megijed, hiszen fél, hogy egyedül marad. Ezen elkeseredésében azonban ő is megtalálja azt, amibe egy életen át kapaszkodhat, egy hivatást, a költészetet.
A darab igen mély mondanivalót hordoz magában, bár jóllehet az elmegyógyintézetből szabadult bolondok történetével a hétköznapi néző saját élettapasztalatai révén csak nehezen tud azonosulni. Emiatt az előadást csupán, mint – egy színházi darabtól személytelenebb – filmet kísérhetünk figyelemmel – ez azonban semmit sem vont le a produkció értékéből. A figyelmes nézőnek ugyanis bevillanhat a gondolat, miszerint „ezt már láttam valahol” – pedig nem. A csavar abban rejlik, hogy az előadás számos olyan jelenetet sorakoztat fel, amelyek technikai és színészi kivitelezése filmbe illő képekre emlékeztethet minket. Ez esetben azonban mindezt élőben, adott körülmények között, vágások nélkül, különleges és kreatív színpadi megvalósításban láthatjuk. De hiszen épp ez a kortárs színház egyik leglényegesebb ismérve. Köszönet érte a rendezésnek.
Forrás: www.gyulaihirlap.hu
