A Füveskönyvek gondolatai ezúttal is lehengerelték a gyulai nézőket
Olykor jó eltöprengeni az élet nagy és apró kérdésein, fülledt nyári napokon vagy épp téli éjszakákon ropogó tüzű kandalló előtt üldögélve olyan könyv fölött, ami nem sértődik meg, ha olvasója kisandít sorai fölött vagy épp elszundít két bekezdés között. Ezzel a hangulattal is érzékeltethető, hogyan is lehetne minden pillanatában kiélvezni az életet, a virágszedéstől a séta örömén át az utazások valódi lényegéig, és megérteni a világ harmóniájában sokszor értetlenül bolyongó emberi természetet.
Megérteni, ha nem is mindig saját tapasztalatok által, de legalább akkor ráismerni, ha olyan bölcsek segítenek ebben, akiket egyenként is próbára tett az élet, ezért ők már nemcsak ráérősen szemlélik a világ folyását, hanem a történések mögé is belátnak. Márai Sándor, Hamvas Béla, Weöres Sándor gondolatainak ereje a Füveskönyvek – Az Élet nagy kérdései című felolvasóestben koncentrátumként mondja el, mintegy örökségként ránk hagyott útravalóul azt, hogyan kell élni, szeretni, összhangban lenni magunkkal és megbékélni az élettel.
A különös hangulatú szövegeket (Weöres Sándor: A teljesség felé, Márai Sándor: Füveskönyv, Ég és föld, valamint Hamvas Béla: A babérligetkönyv, Scientia Sacra, Patmosz) Rideg Zsófia dramaturg olvasztotta olyan egységgé, melyet Binder Károly zongorajátéka és Barkóczi Beáta háttérben látomásként meghúzódó tánca formál a nézőkben sokáig megmaradó élménnyé. A szerda esti produkció azonban nem ismeretlen a gyulai közönség előtt, hisz a 2012-ben a Gyulai Várszínház 49. évadának első bemutató előadásaként július 2-3-án már látható volt, most pedig az őszi évad első produkciójaként október 8-án került ismét a nézők elé.
Az elmúlt két év során azonban számos változás történt, ezúttal nem csak a darab érési folyamatát illetően, hanem sajnálatos módon a közreműködők személyét érintően is. A premieren, valamint az azt követő debreceni, kecskeméti és szegedi sikerszérián szereplő Helyey László ugyanis váratlanul meghalt, ami a folytatást is kétségessé tette. Végül száz színész közül Gedeon József színházigazgató választása Dunai Tamás érdemes művészre esett, ő vette át a fotelben ülő, lámpafény alatt felolvasó ember szerepét. És olvasott még Veszprémben, Pécsett, Nyíregyházán, Tiszalökön, az országhatáron túl pedig Aradon, Temesváron, Nagybányán és Márai szülővárosában, Kassán is.
Aki anno látta a három gyulai előadás valamelyikét, most óhatatlanul is felidézte a Ladics-ház udvarának lágy szellőkkel meglegyintett hangulatát, hogy egyes képeket hogy festett elénk hangja tónusaival Helyey László, de az összehasonlítás parányi szikrája nélkül, hisz ezen az őszi estén Dunai Tamás személyisége és a kamaraterem színpada egészen másféle közeget teremtett. Bár a szöveg javarészt ugyanaz maradt, egyes hangsúlyok gyakran egész máshová kerültek, és mivel két egyforma színházi előadás sincs, a felolvasó ezúttal kicsit talán nehezebben találkozott össze a szöveggel, nem csak az olykori óhatatlan félreolvasások, hanem az eleve megbiccenő hangsúlyok miatt. Binder Károly játéka ezúttal is maga a megtestesült technikai tökély volt, kotta nélkül, a zongorából előcsalogatott olykor egészen képtelen hangok még mégis minden pillanatban egybeolvadtak a táncos mozdulataival.
Néhol könnyezni való és torokszorongató volt az élmény, de a zene és a tánc többnyire nem könnyített, hanem csak átvezetett vagy épp erősített az egyes szövegben elhangzó részeken, amitől a nézők figyelme egy idő után elfáradt, minek jeleként a közel kétórás előadás vége felé fészkelődni kezdtek a székekben. Mivel ebben az esetben látványos cselekményből nincs sok, és a hatás mélységét kiváltó ellenpólus is hiányzott, minden titkok titka ekkora dózisban történő átadása még a legelszántabb keresőnek is csak nehezen vált befogadhatóvá. Még ha a tanítási szándék olykor felül is írja a szórakozást, a kevesebb ezúttal is több lehetett volna. Az illedelmes, visszafogott vastaps azonban a tartalmat mindenképp jutalmazta.
Forrás: www.gyulaihirlap.hu
