Legyen előttünk mindig út, a szél fújjon hátulról, arcunkat simogassa meleg napsugár, földjeinket lágyan öntözze a tavaszi eső, asztalunkról ne fogyjon el soha a fehér kenyér, pincénkből a jó bor, és ameddig újra találkozzunk, addig a drága jó Isten hordozzon bennünket a tenyerén. Ezt kívánta a gyulaiaknak a Kolozsvári Magyar Opera társulata augusztus 24-én este az Almásy-kastély előtti parkban, ahol opera- és operettgálával örvendeztették meg a Kastély Zenei Napok publikumát.
Kis időre visszatértek a boldog régi békeidők a gyulai Almásy-kastély parkjába, ahol a rezidencia pompás díszlete előtt a magyar opera- és operettirodalom gyöngyszemeiből adott ízelítőt a Kastély Zenei Napok második estjének meghívottja, a Kolozsvári Magyar Opera társulatának kamaracsapata.
A nagy múltú intézmény, amely méltán nevezhető a magyar nyelvű operajátszás bölcsőjének, igazodott a hely szelleméhez: műsorában Erkel Ferenc műveinek legismertebb részleteit is szerepeltette. Nem alaptalanul, hisz a mai napig az egyetlen olyan magyar opera a kolozsvári, amely az összes Erkel-operát a repertoárjában tudhatja.
A nyárra való tekintettel gyulai produkciójukat az operett határozta meg, mégis a Bánk bán jól ismert Bordalával indítottak, majd Kodály Zoltán Háry Jánosának Toborzója hangzott el katonás tempóban. A könnyedebb dallamokat Kálmán Imre Csárdáskirálynője hozta el Sylvia belépőjével és a Te rongyos élettel, amely címének ellentmondva annyira édes tudott lenni, mint a méz. A későbbiekben a Jaj, cica, A lányok, a lányok, az Emlékszel még?, a Hajmási Péter, Hajmási Pál és a Túl az óperencián is elhangzott az említett zeneműből, amit a hallgatóság kitörő örömmel fogadott.
A slágerek közül a Gyere, csókolj meg szaporán, tubicám és a Londonban, hej is szíveket hódított Gyulán, mindkettő Huszka Jenő zsenialitásának és az előadóknak köszönhetően. Míg az első a Lili bárónő operett-fantáziának kiemelt szerzeménye, a második a Bob hercegé.
Csókra intett Lehár Ferenc víg özvegye is az est derekán, hisz azt hallottuk, hogy az Ajk az ajkon szerelemre hív. Ábrahám Pál szintén összebújós táncra csábított, amikor megírta a Viktória számára a Csak egy kislány van a világon című nótát, egy olyan környezetben, Ahol az ember felmászik a fára.
Szirmai Alfréd és Fényes Szabolcs Mágnás Miskájának Cintányéros cudar világa nélkül persze semmit sem ért volna az összeállítás, de Kálmán Imre Marica grófnőjének megidézése sem maradhatott el, így a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket és a Ringó vállú csengeri violámat is eljátszották nekünk a holdvilágos éjszakában. A Szép város Kolozsvár a fellépés vidám fináléjává emelkedett: ekkor már a botfülű is együtt énekelt a szólistákkal: Balázs Barbarával, Antal Liviával, Balik Judittal, Ádám Jánossal, Fülöp Mártonnal, Madarász Lóránttal és Szabó Leventével, no meg a kamarazenekarral, amelynek koncertmestereként Ferenczi Endrét mutatták be, zenei vezetőjének személyében pedig Kulcsár Szabolcsot ismerhettük meg. A kincses város muzsikusai végül megköszönték, hogy Gyulán lehettek.
Zárógondolatukat így fogalmazták meg: legyen előttünk mindig út, a szél fújjon hátulról, arcunkat simogassa meleg napsugár, földjeinket lágyan öntözze a tavaszi eső, asztalunkról ne fogyjon el soha a fehér kenyér, pincénkből a jó bor, és ameddig újra találkozzunk, addig a drága jó Isten hordozzon bennünket a tenyerén.
Köszönjük, Kolozsvár!
2019-08-26
Forrás: www.gyulaihirlap.hu
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
