
Schell Antónia idén nyáron lesz 80 esztendős. Gróf Almásy Dénes dédunokája legutóbb tavaly novemberben járt Gyulán. Abban a közel három évszázados épületben, a történelmi nevén Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastélyban, melyet egykoron családja birtokolt, s melyhez annyi meg annyi kedves élmény fűzi.
Atti néni takaros fővárosi otthonában számos tárgyi emlék idézi a második világháború előtti időszakot. Festmények, fotók, míves borítóba kötött családi albumok engednek betekintést a mindennapokba, ünnepekbe.
Schell Antónia anyai nagyanyja Almásy Gabriella, dédnagyapja gróf Almásy Dénes, dédnagyanyja Károlyi Gabriella volt. Gyulán, az Almásy-birtokon éltek, ahova a kastély is tartozott. Atti néni édeasanyja, Woracziczky Johanna kötődött leánykori otthonához, a kis Antóniának is itt adott életet. Ekkoriban, az 1930-as évek végén a család már nem a főépületben, hanem a cselédszárnyként is emlegetett földszintes mellékszárnyban, a korábbi viszonyokhoz képest szerény körülmények között élt.
Akkoriban a származást gyakorta nem előjogként sokkal inkább kötelességként, társadalmi szempontból fontos feladatkörként élték meg. Wenckheim Krisztina jószolgálati tevékenysége eminens példa, de Almásy Denise neve is ide kívánkozik. Döckő, ahogyan a családban becézték, különleges személyiség volt. Lovakat tartott, és még a negyvenes évek elején is fogaton járt.
Az első világháborút követő időszakban vöröskeresztes ápolónőként tevékenykedett, bátorsága, határozottsága, fantasztikus kiállása azonban nem csupán ebben nyilvánult meg. Jelen volt Tisza István Hermina úti villájában 1918. október 31-én öt óra tájban, amikor merénylők törtek be és több lövést leadva meggyilkolták a korábbi miniszterelnököt. Denise a támadók és az áldozat közé vetette magát és megpróbálta megakadályozni a gyilkosságot, a lőfegyver csövét azonban nem sikerült félreütnie, őt magát is találat érte, az arcán sérült meg, melynek nyomát egész életében viselte.
Talpraesett teremtés volt, mint Schell Antónia mesélte, Klebelsberg Kunóval, a húszas évek kultuszminiszterével közeli barátságot ápolt. Gyermekként nagyon szerették, többször kihajtatott velük a fogatján, ami különleges élményt jelentett a kicsiknek. Az 1943-as év karácsonya, az utolsó Gyulán töltött közös, családi ünnep abból a szempontból is emlékezetes Schell Antónia számára, hogy egy drága, különleges hajas babát kapott ajándékba, aminek aztán ollóval igazította meg a frizuráját, szülei ezért igencsak leteremtették.
Almásy Gabriella őt és testvéreit, valamint édesanyját is a „tenyerén hordozta”, mindent megadott nekik, amire csak vágytak. A nagymama később aztán a birtok, a kastély, a vagyon „elvesztését” zokszó nélkül, példás tartással, méltósággal viselte. Férje még az első világháborúban hunyt el, nyugdíjra, jóvátételre azonban nem számíthatott. Schell Antónia minderről, a család tragédiájáról, nagybátyja Almásy Alajos 1944-es öngyilkosságáról, a teljes társadalmi osztály későbbi meghurcoltatásáról, az „osztályidegenség” nehézségeiről fájdalom, harag és keserűség nélkül beszél.
A Schell Antóniával, az Almásy-család egyenes ági leszármazottjával készült videós interjú a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont állandó kiállításában lesz megtekinthető.
Forrás: www.beol.hu
Fotó: Incze László