Kohán Képtár: A grafikus báró - Schell József | kiállítás
A grafikus báró című kiállítás célja, hogy közelebb hozza a látogatókhoz ezt az elfeledett, mégis lenyűgöző életművet.
A nemeslelkű művész nehéz sorsú élete és nagyszerű munkássága a 20. századi magyar művészet és társadalomtörténet ritka és értékes lenyomata.
A tárlatot 2025. május 16-án (pénteken) 17 órától ifj. Schell József nyitja meg a Kohán Képtárban.
A megjelenteket Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere köszönti.
A 20. századi magyar természetfestészet és vadászművészet különleges alakjának számító Schell József báró grafikáiból és akvarelljeiből nyílik kiállítás a Kohán Képtárban. A néhai alkotó felesége révén szorosan kötődött Gyula városhoz.
Az 1945 előtti, letűnt magyar vidéki világ utolsó hiteles ábrázolása jelenik meg a gyulai Kohán Képtár május 16-án (pénteken) nyíló tárlatán. Schell József élete és művészete összefonódott a magyar tájjal, a vadászat hagyományaival és a nemesi lét változó sorsával.
Az arisztokrata családba született alkotó sorsa különleges tükre Magyarország 20. századi történetének.
Nagybirtokos családba született 1900-ban.
A két világháború közötti időszakban a család katalinpusztai birtokán élt, ám 1938-ban különösen személyes kapcsolatba került Gyulával, illetve a város kastélyával (a mai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastéllyal): itt kötött házasságot Woracziczky Johanna grófnővel, Almásy Dénes gróf unokájával. A családot 1950-ben kitelepítették a katalinpusztai kastélyból, Schell Budapesten hosszú éveken át segédmunkásként dolgozott. A rajzolást azonban ekkor sem hagyta abba, kitartása 1959-ben térült meg, amikor a Magyar Képzőművészeti Alap tagjai közé választották. Ettől kezdve kizárólag alkotásaiból élt.
Ő illusztrálta többek között Széchenyi Zsigmond vadászíró Ahogy elkezdődött… és Ünnepnapok című könyveit, majd sorra jelentek meg alkotásai a Nimród Vadászújságban.
Bár művészeti képzést soha nem kapott, kivételes megfigyelőképessége, érzékeny keze és a természet iránti mély tisztelete a legjelentősebb magyar grafikusok és festők közé emelte. Művészetét mély emberi érzékenység, a természet ritmusának ismerete és a régi világ iránti nosztalgia hatja át.
Kifinomult tusrajzain és bravúros akvarelljein nemcsak állatokat és tájakat látunk, hanem egy szemléletmódot is: azt a csendes tiszteletet, amellyel a természethez, az élethez és az idő múlásához viszonyult.