A történelmi fürdőváros

Várfürdő Almásy-kastély gasztronómia gyulai kolbász múzeum szigeterőd 1848/49 advent Ady Endre airwheel aktív Almásy Denise Andor bohóc apartman arcok árvíz bagolyvár Bartók Béla Békés Békéscsaba beszélő épületek Bimbi biosör Bodoki Károly Bodoky Kávéműhely búzamező címer civil Corvin család családi csillagok diabetes disznótor Dobos István Dürer Dürer Terem ebédmenü egészség egyesületek élővilág Élővíz-csatorna Erkel Ferenc escape room esküvő évszakok extrém fagyi fegyverletétel Fehér-Körös fejlesztés Fekete-Körös ferencesek festő folyószabályozás forgatás garantált program gomba Göndöcs Benedek Göndöcs-kert gumiland gyógyvíz Gyula név gyulai csili gyulai lekvár gyulai májas gyulai méz gyulai nyár gyulai pálinka gyulai piac gyulai vár Gyulai Vár Jazz Fesztivál Gyulai Virágok Fesztiválja gyulakult gyulavári kastély hagyományőrzés hangulatok háromváros havas Gyula helyek Herendi Himnusz Hlásznyik Attila ízek Jojo Mayer Jókai Mór kanári karácsony kiállítás királylátogatások kisvonat Knezic kocsma kocsmatúra Kolbász- és Sódarmustra Komló könyvtár Körös-völgyi Sokadalom kovács KÖVIZIG közösség kútfúrás Ladics Ház Magyarország legszebb városai Mátyás-kálvária Minden Magyarok Nemzetközi Néptá Mogyoróssy János mosoly doktor mr piano műkincs művészek Németváros Nemzeti Vágta népművészet NERVE Odalent Önkéntes Tűzoltó Egylet ősz paprika Partfürdő Patrióta Petőfi Red Hole Music régészet rendezvény repülés retro Ride Zone Romantika Panzió Rondella RTL Scherer Sióréti Lovas Centrum solymászat sonka Sörpatika Stéberl András szabadidő Szabó László szállás Szanazug szenior Szent Miklós park szilveszter színjátszás sztorik szuvenír tavasz tél templom tériszony Tibet Tisza István tiszavirág tisztaság Tourinform városháza városnézés vásár Végvári Napok végvári vitézek verseny virágok víztorony Zozo Kempf

Abaházi bácsi bütyökáztatója

murmir / 2017.01.10.
0 Hozzászólások

Nem jöhet össze minden elsőre

 

1940

 

1941-re az Almásy-család a csőd szélére sodródott. Olyannyira, hogy szerettek volna megszabadulni utolsó komolyabb értéket képviselő vagyonelemeiktől, a vártól, a kastélytól, a parktól, a cselédszárnytól és a lovardától is, mindösszesen 800.000 pengő forintot kértek értük. Szóval nagy lehetett a baj.

 

A gyulai képviselő-testület amúgy jó ötletnek tartotta, hogy a parkban gyógyfürdőt, a kastélyban pedig szállodát alakítsanak ki, államkölcsönt is vettek volna fel hozzá, de a háború mindent felülírt. A grófi család viszont nem állt meg a teljes eladósodás felé vezető lejtőn, a hajdúszoboszlói példát szerették volna követni – egy üdülőtelep létesítésével másztak volna ki a gödörből. 1942-ben nekiálltak felparcellázni a park melletti szántót is, a munkával Tábor József uradalmi alkalmazottat bízták meg, ő jegyzi az alábbi levelet.

 

Nagyságos Polgármester Úr!


A gyulai vár megvétele tárgyában folytatott szóbeli megbeszélésünk alapján tisztelettel van szerencsém bejelenteni, hogy circa 2.335 négyszögöl területtel együtt a várat, abban az állapotban, ahogyan ez idő szerint áll, 75.000 p., azaz hetvenötezer pengő vételárért felajánlhatom, azzal a kikötéssel, hogy a vételár f. évi augusztus hó 31-ig kifizetendő, vagy pedig a fenti összeg kamata mindaddig fizetendő a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesületnek, amíg a vételár ki nem lesz fizetve.

Tisztázandó lesz a további tárgyalások során egyfelől az Almásy Denise Grófnő Őméltósága által elfoglalt ú. n. puskaporos torony és hozzáépített istálló kérdése, másfelől a vártoronyban elhelyezett víztartály és vízvezeték kérdése. Ezek tekintetében a tárgyalások még folyamatban vannak, illetve a víztartály és a vízvezeték kérdésében azt a kérelmet terjesztem elő, hogy azokat az érdekelt Grófnők, valamint jogutódjai és az alakítandó Gyulai Fürdő és Üdülő r. t. továbbra is használhassák, s ezt a tkvileg is biztosítani kell.

Jelen ajánlatomat Békésvármegye Alispánjának ad. 8902. 1943 sz. a. kelt véghatározata alapján teszem meg.

Gyula, 1943. augusztus hó 2-ikán.

Teljes tisztelettel

Tábor József

mint a tulajdonos Grófnők megbízottja

 

1940

 

A Géra Eleonóra által jegyzett, Egy grófi család mindennapjai – A gyulai Almásyak című írásból viszont kiderül, hogy ez a tranzakció nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket.


Édesapjuk halála után a testvérek megosztoztak az örökségen. A leányoknak jutott a gyulai kastélykert, akik Denise és Tábor József ösztönzésére úgy döntöttek, hogy a területet felparcellázzák, illetve, ha termálvizet találnak, akkor a fürdő kiépítésére részvénytársaságot hoznak létre.


A részvénytársaságot, még a fúrások megkezdése előtt 1942-ben alapították meg. Nagy nehézséget okozott, hogy a legfontosabb kérdésekben sem a testvérek, sem pedig a város képviselői nem tudtak dűlőre jutni, ezért a megvalósítás csak lassan haladt előre. Úgy tűnik a fennmaradt levelezés alapján, hogy Denise kivételével egyik testvér sem bízott meg Táborban, a tisztázatlan körülmények közt elbocsátott egykori titkárban.

 

1940


A kastélykerti parcellák értékesítése 1942-ben megkezdődött ugyan, ám a kedvezőtlen gazdasági helyzet következtében a telkek iránti érdeklődés mérsékelt maradt, s többségük csak jóval áron alul kelt el. Mivel a kastélyban senki sem lakott, a helybeliek a parkban fákat vágtak ki, sőt a melléképületek lassú bontását is megkezdték, tetemes károkat okozva ezzel a tulajdonosoknak. Az omladozó, helyenként életveszélyes várat, s a cselédházat a város vette meg, előbbit 150.000, utóbbit 80.000 pengőért. A hagyaték értékesítése a vártnál jóval tovább húzódott, ezért a családtagoknak nem sok haszna származott belőle. Az utódoknak az édesapjuk után maradt követeléseket az örökösödési adóval együtt sürgősen ki kellett fizetniük. A szabad vagyon örököseinek illetékügyét a hitbizományéval vonták össze, mely kedvezőtlen eljárási forma megszüntetése maga is hosszadalmas és költséges volt, amely csak még tovább apasztotta az örökséget.

 

1940

 

Vita ide, bizalmatlanság oda, végül csak megalakult a Fürdő és Üdülő Rt., 200.000 pengő kölcsönt vettek fel, hogy elkezdhessék a kútfúrást. A geológiai véleményezést dr. Lóczy Lajos, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója végezte, szerinte 800 méter mély kutat kellett volna fúrni, ahonnan 40–50 °C hőmérsékletű vizet lehetett volna kitermelni.

 

Ehhez képest a kútfúrással megbízott „szakemberek” – egy Prónay és Fiai nevű, hódmezővásárhelyi cég – nagyon gyatra munkát végeztek. Az 1942-ben aláírt szerződésben 1.100 méter mélységet és 1.000 liter/perc vízhozamot garantáltak, mely az 1944-es második szerződésben már 400 liter/percre apadt.

 

1940

 

1944 augusztusában a szovjet hadsereg elfoglalta Gyulát, a munka megállt. Ekkor 670 méter mélységnél tartottak, amelyből csak 400 méternyi volt lecsövezve. 1947-ben újrakezdték a fúrást, ekkor végre egy igazi szakértőt is bevontak, Nagy Árpád okleveles bányamérnök személyében. Sokáig így sem jutottak, mert az Rt. fizetésképtelenné vált.

 

A város többségi tulajdonossá vált a részvények egy részének megvásárlásával, a munkálatok irányítását is átvették. A munkát viszont – az ellentétes utasítások mellett – balszerencse-sorozat is hátráltatta. Nem kell meglepődni tehát azon, hogy a polgármester 1947. november 11-én leállíttatta a fúrást.

 

1940

 

1948-ban még egyszer nekiveselkedtek a dolognak – nem adhatták fel, hiszen túl sok pénzt és energiát fektettek már a projektbe. Jött is a nagy eredmény: eljutottak 1.138 méter mélységig, melyből le is csöveztek 870 métert, elkészült a kút, melyből percenként 30 liternyi 29 °C-os víz folydogált… Építettek hozzá azért medencét is, 50 négyzetmétereset, melyet „Abaházi bácsi bütyökáztatója” néven vett szájára a város lakossága.

 

1949-ben készíttettek egy utólagos szakvéleményt, melyből kiderült, hogy ezt a kísérletet inkább katasztrófának kellett volna nevezni, nem kútfúrásnak. És hogy volt-e haszna a kudarcnak? Egy biztosan: életben tartotta a helyiek reményét egy majdani igazi termálkútban és megőrizte a gyógyvízbe vetett hitüket is.

 

Fotók: www.gyulaanno.hu – Balla Tibor “Csonti” és Bagyinszki Zoltán archívumából

Kapcsolódó cikkek