Az 1738-as pestisjárvány emlékére
A török háborúkkal (újra) Magyarországra hurcolt pestis 1738. június 15-én tört ki Gyulán. A frissiben kinevezett gróf Károlyi Sándor kormánybiztos feladata lett volna terjedésének megakadályozása, amit némileg nehezített, hogy a Békés megyeiek – akik olyan szerencsések voltak, hogy eddig megúszták a találkozást a halálos kórral – kis túlzással élve, azt se tudták mi az. Ezt támasztja alá a Bihar megyeiek április 12-i kérdése is, miszerint „azon pestis miből álljon, menyire terjedett?”.
A bécsi udvarnak ellenben volt tapasztalata, így már a járvány kezdete előtt, május 10-én megküldték a rendszabályokat, melyek leginkább a szigorú elkülönítésre alapozva akadályozták volna meg a ragály terjedését. A megye május 16-án adta ki részletes intézkedéseit – innentől kezdve minden helység bejáratánál fegyvere őrök strázsáltak, akik csak a „jó passzussal” rendelkező embereket engedték be. Hetente átvizsgálták a pusztai szállásokat is, az idegen koldusokat pedig még érvényes passzussal is elhajtották. A dolog odáig jutott, hogy minden településen vesztegházakat alakítottak ki.
Az óvintézkedések viszont nem bizonyultak hatékonynak, az első megbetegedéseket június 15-én regisztrálták Gyulán. Az 1.308 áldozatot követelő pestisjárvány fél évig tartott, az utolsó haláleset december 17-én történt. A vesztegzárat viszont csak évekkel később szüntették meg teljesen – az első nagyobb vásárra 1744-ben került sor.
A járványt túlélők a Körös bal partján, az egykori Benedekváros területén fogadalomból kápolnát építettek, mely 1741 tavaszára készült el. Az épületet 1752-ben fatoronnyal és két haranggal látták el, mai kialakítását a lovarda kapcsán már említett Cziegler Antal uradalmi építésznek köszönhetően nyerte el, 1817-ben. A területet 1772–1795-ig temetőként használták, az 1773-ban ide temetett Tomcsányi József uradalmi főnök sírja a mai bejárat és a kórus alatt található.
A Cziegler-féle átalakítás során a kápolna késő barokk magja klasszicista elemekkel bővült. A templom egyhajós homlokzati toronnyal, sokszögű szentélyzáró résszel épült. Az 1893-ban készült oltárkép a szentháromságot ábrázolja. A kápolna 1932 nyarán kigyulladt – a zsindely kapott lángra a kisvonat mozdonyától –, a helyreállítás során alakították ki a villanyvilágítást és a fűtési rendszert is. A műemlék jellegű épületet utoljára a Kossuth tér rehabilitációja kapcsán újították fel, a gyulai testület 2006-os döntése alapján.
Fotók: Tóth Ivett, Magyar Nemzeti Levéltár
