Az Almásy-kastély fedélszéke

2017.12.03.

A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét!

 

Gyulaikastely_InczeLaszlo_4_kicsi.jpg

 

„Gyula város bírái a tüzi rendszabályok betartására szorgalmatosan őrködtek, de az emberek csak pipázták. Pipáztak 1801. július 9-én is, egy csütörtöki napon, amikor pedig erős szél fújt és helyén való lett volna az óvatosság. Délután 3 óra tájban három templomban kondultak meg egyszerre a vészharangok.” (Scherer Ferenc: Gyula város története, 1938.)

 

A végeredmény: egyebek mellett leégett 606 ház, két kocsma odalett 287 akó budai bor és 11 akó pálinka :( , a mészárszék, a magyarvárosba vezető híd, az r. kat. plébániatemplom (Spiegel plébános az anyakönyveket és az okmányokat azért megmentette!), a magyargyulai városháza és hogy ne beszélhessünk felekezeti részrehajlásról, a tűz martalékává vált a ref. templom is.

 

A nyomozás során arra jutottak, hogy az egészről Gedron Ferenc csizmadiamester, pontosabban valamelyik cselédje tehetett, merthogy „pipa mellett készíthették a szalmakötelet” (Scherer, 1938.)

 

IMG_6987.jpeg

 

De, hogy egy ordas nagy közhellyel éljünk, minden rosszban van valami jó is: a tűzvész után született egy építészeti remek, ami a mai napig eredeti formájában áll: az Almásy-kastély fedélszéke, melyről Gyula főépítésze, Béres István a következőket gyűjtötte össze nekünk:


„A kastély XVIII. századi felépítése után 1795-ben leégett. A helyreállítást követően a város nagy részét elpusztító 1801 nyarán történt nagy tűzvész alkalmával ismét leégett a tetőszerkezet. Az újjáépítés – tudomásom szerint – 1803-ban történt meg. A ma látható fedélszék az óta áll a kastélyon.


Az épület osztott tömegének megfelelően több tömegből álló tetőszerkezet csodálatos barokk ács szerkezet. A faanyagát a Bihari hegyekben vágták ki 1801-ben. A fenyőmagok, a fák kivágása előtt – hosszukból, keresztmetszetükből kalkulálva – az 1700-as évek legelején csíráztak ki. A korabeli szokásnak megfelelően a Körösökön úsztatva érkeztek el Gyulára, a kastély mellé. A hegyen növekedett fák rostszerkezete tömött, sűrű építőanyagot adott a mesterek kezeibe. A korabeli ácsok kézi bárdokkal munkálták meg a rönköket. E megmunkálási mód kevésbé sértette a szálszerkezetét a fának, illetve még az ütések nyomán a külső réteg keményebbé is vált valamelyest. Ezen tényezők (növekedés, úsztatás, bárdolás) összessége eredményezte, hogy a mai napig egészséges tetőszerkezet fedi le a gyulai kastélyt. A több mint két évszázad alatt, kismértékben károsították a rovarok, illetve gombabetegség, melyek a fedélszékek legnagyobb ellenségei – a tűz után. A felújítás során és már a korábbi karbantartások alkalmaival, csak néhány gerenda egy-egy résztét kellet a mestereknek cserélniük a fertőzések terjedésének megszüntetésére.


A tető héjazata a legelső időkben fazsindely volt. Később kerül(hetet)t rá cserép, de a XX. századi bővítéskor, 1902-ben már palaborítás készült a kastélyra.”

 

IMG_7065.jpeg

 

A katasztrófavédelem az épület teljes felújítása után sajnos nem engedélyezte azt, hogy ez a csoda bekerüljön a látogatási útvonalba, így marad a virtuális kárpótlás.

 

Ettől függetlenül a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont kihagyhatatlan, ha valaki erre jár!

 

Bővebb információért klikk IDE!

 

 

Fotók: Tóth Ivett, Incze László

A visitgyula ajánlatai