Ni, itt gurul Göndöcs apó

2016.07.19.

A legbuzgóbb képviselő mind között.

 

Gndcs_Benedek_Morelli.jpg

 

Göndöcs Benedek Gyula történetének egyik legmeghatározóbb alakja volt. Nemesi származású családba született Nagyváradon, 1824-ben, Gyulára 1873-ban került, a város országgyűlési képviselőjévé is választották, 1881-ben és 1884-ben.

 

Ha egy rövid listát kellene összeállítani arról, mit is tett a településért, a következők biztosan rákerülnének: öt iskola, két tanítói lakás, leányiskola, ének- és zeneiskola alapítása, temetők rendezése, a templom orgonájának beszerzése. Alapító tagja volt a következőknek: írói segélyegylet, magyar természettudományi társulat, Szent István és László Társulatok, Szent Vince Egylet, budapesti és debreceni zenede, békésvármegyei régészeti és okszerű méhészegylet, országos és megyei gazdasági és országos méhészegylet, gyulai polgári kör és katolikus olvasó kör.

 

Maradjunk annyiban, hogy valószínűleg sohasem unatkozott.

 

Emlékét a mai napig hűen őrzi Gyula, az utána elnevezett kertben (az egykori Népkertben) álló Vigadó – eredetileg pavillon – fülkéjében áll a szobra, a ház történetéről pedig a következőket tudhatjuk meg Scherer városmonográfiájából:

 

„1884-ben indítványozta Göndöcs Benedek, hogy a Sugár-út (ma Béke sugárút) nyugati oldalán, a Holt-Körös helyén népkertet létesítsenek. Az első népünnepélyt 1886. július 27-én este rendezték. Augusztusban már hetente háromszor volt térzene. A bevételt egy csarnok felépítésére szánták.

 

Göndöcs a népkerti csarnokot nyári színháznak és vigadónak, hangversenyek, felolvasások, népgyűlések, táncvigalmak, társas lakomák, szóval a társas szellem fejlesztését és a közművelődést előmozdító összejövetelek tartására szánta.

 

A csarnok Scher Konrád tervei és vezetése alatt épült. Alapkövét 1888. augusztus 11-én tették le ünnepélyesen és 1889. július 7-én adták át rendeltetésének. (…) A pavillont még ünnepélyes megnyitása előtt a „nemzet csalogánya” avatta a művészetek otthonává. (…) 1890-ben a sugárúti bejárótól a csarnokig gyalogjárót készíttetett a városi tanács.

 

Göndöcs halála után a képviselőtestület 1894. február 13-án Czinczár Adolf indítványára a népkertet „Göndöcs-kertnek” nevezte el.”

 

 

Azt viszont kevesebben tudják, hogy képviselősége alatt – amikor is egyszerre koptatta a padot például Jókaival is – a parlamenti karcolatokat író Mikszáth egyik kedvenc célpontjává is vált. A Békés Megyei Levéltár igazgatója, Erdész Ádám össze is számolta, hogyan és hányszor is jelent meg az író cikkeit összegyűjtő Cikkek és karcolatok című kötetben. Csak, hogy viszonyítási alapunk legyen: Jókai (aki az ország egyik legnépszerűbb figurája volt akkoriban), 390-szer szerepelt, míg a kultuszminiszter, Trefort Ágoston 146-szor, Göndöcs ez utóbbit meg is előzte, 153 helyen kerül elő a neve.

 

Mikszáth nem igazán kímélte a jó apátot, íme egy kis ízelítő:

 

„Göndöcs Benedek a legbuzgóbb képviselő mind a 446 között. Nincs az az ülés, de még bizottsági, albizottsági ülés sem, melyet a leglelkiismeretesebb pontossággal végig ne aludjon. Nem mulasztaná el a legkisebb konferenciát sem, tíz nagy és huszonöt kis miséért.”


„S a jó Göndöcs atya, mintha fizetve volna azért, hogy a tisztelt Házat földerítse, ártatlan mosollyal rágyújt, amikor csak kívánják. Fuvolaszerű, siránkozó hangja kellemesen csiklandoztatja az idegeket.”


„Hiszen olyan kedves a kis öreg, hogy lehetetlen rá megharagudni. A játszi gyermetegség és szűzies naiv észjárás szivárványos bugyborékai, amiket mond. Igazán nem szabad őt kinevetni…”„Mintha a nap sütne ki, ha ő feláll. Egyszerre mosoly támad minden arcon, az üvegfedélen át mintha vidámság ömlene be, s betöltené a terem minden zugát. A Halász Géza kopasz fején egy arany sugár táncol, a miniszterelnök pápaszeme, mely a homlokára tolódik föl, szivárványszínekben játszik, nincs, valóban nincs itt ilyenkor egyéb árnyék csak az, amit az Orbán Balázs bajusza vet a falra…”


„Nagy pátosszal beszélt a derék apát kijelentvén, hogy ő most olyan szentet fog mondani, aminél szentebb nincs a világon. …Azok a gonosz pogány lelkek gúnyosan mosolyogtak. Nem hitték el, hogy Benedek olyan szentet mondjon.”

 

„Míg Szalay imigyen kalimpázza a cégért, azalatt két pogány képviselő szépen körülfogja Göndöcs Benedeket.

- Láttam az arcképedet a Vasárnapi Újságban.

- Csinos, átkozottul csinos volt - mondja a másik.

- Hát az életrajzot olvastad-e? - kérdi szerénykedve Göndöcs.

- Nem biz én, elszedték előlem az asszonyok. Ej, Benedek, Benedek... nagy kópé vagy te, Benedek!

Göndöcsnek jól esik ez a fekete gyanú, s szemérmesen lesüti a szemeit.

- Te nem is annyira méhész vagy atyám - hajtja a másik kópé -, mint inkább méh, aki virágról virágra száll…”

 

A kép Morelli Gusztáv 1882-es metszete, eredetileg a Vasárnapi Ujság, 1882/34. számában jelent meg.

A visitgyula ajánlatai