A Gyulai Várfürdő elődje
Ha visszatekintünk a gyulai fürdőkultúra történetére (ahogyan Cselebitől tudjuk, a török hódoltság alatt 11 fürdő működött a településen), aligha fogunk meglepődi azon, hogy már az Almásyak és a város fürdőfejlesztési tervei, illetve a ’40-es évek kútfúrási kudarcai előtt is volt strandfürdője a városnak.
A Partfürdő létrejötte – tekinthetjük a Várfürdő elődjének is – két gyulai úriembernek köszönhető: Pfaff Ferencnek és Schneider Mátyásnak. A tervük az volt, hogy az Élővíz-csatornából fallal választanak le egy medencét, melyet a Körös vize táplál, a part egy részén pedig homokos fövenyt alakítanak ki. A testület rábólintott, a korábban a Gyulai Korcsolyázó Egyesület által használt partszakasz a Pfaff és Schneider cég kezelésébe került, a tervezett létesítmény fölötti Körös-szakaszon pedig megtiltották a fürdést. A Partfürdőt rekordidő alatt sikerült felépíteni, az „uszoda” 1930. július 31-től kapott ideiglenes működési engedélyt.
Itt üzemelt az egykori Partfürdő:
A Békés így cikkezett az új attrakcióról 1930. július 12-én: „Örömmel értesülünk, hogy a korcsolya- pavillon mellett levő strandfürdő, melyet a Pfaff és Schneider cég készít, augusztus elején megnyílik. A munkálatoknál majdnem száz munkás dolgozik. A fürdőmedence állandóan friss vizet kap és a vize óránként többször cserélődik ki. A napfürdő helyét és a medence fenekét a vállalkozó cég Fehér-Körösi homokkal takarja be. A medence 130 méter hosszú és két és fél méter mély lesz. Úszni nem tudó gyermekek a kis vízben fürdenek, mely 60 cm-től egy méter mélységig terjed. Már most megállapíthatjuk, hogy a gyulai strandfürdő messze földön ritkítani fogja párját s hisszük, hogy azt közönségünk rövid idő alatt megkedveli és tömegesen fogja felkeresni.”
Augusztusra beindult az üzlet, ami szintén kiderül a Békésből (a citált cikk 1930. augusztus 06-án jelent meg): „A Strandfürdő igazán divatba jött. Egész napon át nagy közönség keresi fel a pompás partfürdőt, hogy a napfényen, jó levegőn és kristálytiszta vízben felüdüljön. Mindenki elragadtatással s a legnagyobb elismeréssel beszél Gyula város e legújabb alkotásáról, mely Pfaff és Schneider-cég áldozatkészségét s mindenre kiterjedő figyelmét dicséri. Vidékről is sokan jönnek be a messze földön párját ritkító strandfürdőbe.”
Szóval bejött a jóslat a messze földön párját ritkításról... Mindenki boldogan pancsolt, az alapítókhoz meg dőlt a lé. Legalábbis egy darabig. 1931-ben összesen 5.993,60 pengő bevételük volt, ami figyelembe véve a fürdő kialakításának 50.222 pengős költségét kimondottan szép eredménynek nevezhető, de a következő években drasztikusan visszaesett a forgalom, a felére csökkent a jegyár-bevétel. Ennek oka abban keresendő, hogy a fürdőzők visszatértek a Partfürdő fölötti Csordás nevet viselő szakaszra, így a fürdő vize zavarossá vált.
Pfaffék többféleképpen is próbálták elrendezni a dolgot, de a képviselő-testület – valószínűleg a népszerűtlenségtől való félelem miatt – nem tarttatta be a korábban saját maga által elrendelt fürdőzési tilalmat. Az alapítók végül odáig jutottak, hogy 1939-ben megvételre ajánlották a városnak a fürdőt, mindösszesen 16.000 pengőért. Ez sem jött össze, a döntéshozók inkább kivárták a szerződés 1942-es lejártát, amikor is az állagmegóvás elmaradása miatt még jól be is perelték szegény Schneiderékat.
A háború nyilván csak fokozta a bajt, a létesítmény állaga igencsak leromlott. 1949-re pedig odáig fajult a dolog, hogy már nem volt érdemes költeni sem az egykor szebb napokat látott Partfürdőre, ellenben jó ötletnek tűnt egy mélyfúrású termálkút kialakítása. De erről majd később…
Fotók: Gyula régen és ma, www.gyulaanno.hu
