Ady és a nyári színkör

2016.08.03.

Gyulán nem kutyakomédiát látott

 

IMG_1821.jpeg

 

A Szent Miklós park sétányán végighaladva (a vár felé menet jobb oldalon) mellszobrok sorakoznak: Munkácsy, Dürer, Bartók és Ady. Mindannyiuknak volt valamilyen érdekes gyulai kötődése: Munkácsy itt döntött a festői pálya mellett, Dürer édesapja a Gyula melletti Ajtósfalváról vette az irányt Nürnberg felé, Bartók a városban kezdte népdal-gyűjtő körútját, Ady pedig 1901-ben eljött Gyulára, hogy megnézze az új nyári színkör előadását.

 

A Nagyváradi Napló szerzőjeként sokat foglalkozott a színjátszással, Festetich Andor gróf, a vidéki színházak országos felügyelője pedig, mondhatjuk úgy, eléggé a bögyében volt a költőnek. Több írása is tanúskodik erről, mint például az alábbi, Festetich gróf jóindulata – Az országos kutyakomédia – címet viselő cikk.

 

Sok kutyakomédia volt már ebben az országban – fakadt ki Várady Zsigmond dr. A színügyi bizottság tegnapi ülésén, de olyan országos kutyakomédia, mint amit a vidéki színészet felügyeletével és rendezésével folytatnak, tán még sohsem volt.


Teljesen jogos volt a kifakadás, hiszen ezt hirdetjük már mi is régóta.


Íme, tessék elolvasni az alábbi levelet, melyet Festetich úr Hoványi Géza dr.-hoz, a nagyváradi színügyi bizottság elnökéhez intézett:


Igen tisztelt Elnök Úr! Úgy a t. nagyváradi színügyi bizottság, mint szintén Somogyi Károly igazgató is bizonyos tartózkodó, mondhatnám merev álláspontra helyezkedett a kerületi rendszer életbeléptetésével – illetőleg azon törekvésünkkel szemben, hogy a nagyváradi elsőrangú színtársulatnak is biztosítsunk egy jó, megfelelő nyári színkört. Gyula kitűnő állomásnak bizonyult, ahol Krecsányi szintén nagy és drága társulatával közel két hónapig igen jól prosperált. Nagyváradnak szövetkezését néhány erdélyi várossal nem tartottam egészséges tervnek:  nem tartom ma sem, és az erdélyrészi állandó színészkerület megalakulván, most már tulajdonképpen csak Brassóról lehet szó, ma sem javasolhatom, hogy a nagyváradi társaság Brassóba gravitáljon; kiesik az útból, megfelelő helyisége nincs, s jóllehet lelkes magyar közönsége van, de kicsiny, és egy olyan nagy társulatnak, mint a nagyváradi, alig lesz képes egy hónapra is megfelelő egzisztenciát biztosítani. Gyulához hasonló jó nyári állomás válnék Orosházából, mihelyt ott is felépül a színkör. – Az illetékes körök – élén Lukács György békési főispánnal – komolyan foglalkoznak a kérdéssel, és bizton remélem, hogy a jövő év nyarára az orosházi színkör is fölépül olyan módozatok mellett, mint felépült pár hónap alatt a gyulai, mi is készek vagyunk e tervet támogatni, előmozdítani, megvalósítani, és ebben legfőképpen az a törekvésünk vezet, hogy éppen a nagyváradi társulatnak is biztosítunk egy jó nyári állomást. a nagyváradi szezon kiterjed 8–8 és fél hónapra, sőt esetleg kiterjeszthető 9-re is; Orosházán eltölthet a társulat 2 hónapot, s egy vagy másfél hónapot szüneteljen. Ez biztosítható lesz a nagyváradi társulat részére, ha a színügyi bizottság és Somogyi igazgató határozottan nyilatkozni akarnának, és ha erre nézve – az illetékes tényezőkkel szövetkezve – szükséges lépéseket megteszik. De a szövetkezéshez, illetőleg a kerületnek formaszerű megalakításához ragaszkodni kívánunk. Így szövetkezett Debrecen M.-Szigettel és Nyíregyházával, így szövetkezik Szeged Gyulával és K.-Vásárhellyel és nem fogják kárát vallani sem a központi, sem a csatlakozó városok, sem az igazgató. Megalakult az erdélyrészi, a délmagyarországi, a szabadkai, győri kerület; alakulófélben vannak a székesfehérvári, miskolci eperjes–s.-újhelyi s a többiek mind egymásután. Somogyinak már az elmúlt nyár is nehéz gondokat szerzett, szerencséje volt a páratlanul kitűnő téli szezon; nem hihetem azonban, hogy kedve legyen a jövő nyár elébe is ilyen tanácstalanul, készületlenül nézni. A nagyváradi Szigligeti Színház jövő sorsa iránt állandóan táplált őszinte érdeklődésemből folyólag és kötelezettségszerűleg vetettem fel újból a kérdést, amely közös akarattal és iparkodással így a lehető legjobb megoldásra vezethet. Méltóztassék a kérdést sürgősen megfontolás alá venni, vitatás alá bocsátani és ezután – amennyiben akceptáltatnék – az illetékes körökkel haladéktalanul érintkezésbe lépni.


Szerettük volna, ha – míg a levelet a bizottságban fölolvasták – véletlenül ott lett volna Festetich úr. Úgy mint itt, még az ő fejét sem mosták soha. Egymást licitálták túl a közbeszólások:

– Hallatlan!

– És ez az ember felügyel a vidéki színészetre.

– Köszönjük a jóindulatát. Ismerjük már őt igen jól.

– Panaszt kell emelni a belügyminiszternél!

Ezek voltak az enyhébb megjegyzések.


Gyulát, mikor a színkört felépítették, eljegyezte Szegeddel, útját vágta az erdélyi missziónak, most meg Orosházát helyezi nagy kegyesen kilátásba.


A bizottság megadta a megérdemelt választ. Nagyvárad rendezi a maga színházi ügyét Festetich úr nélkül. Boldogítson ő csak másokat. Autonóm jogánál fogva érintkezésbe lép azokkal a városokkal, amelyekkel ő akar, s Festetich úr nélkül lépéseket tesz, hogy Gyulával és a színkör fölépítése esetén esetleg Orosházával lépjen szövetségbe.


A kutyakomédiából nem kér Nagyvárad, s nem válaszol Festetich úrnak.


Nagyváradi Napló 1901. szeptember 8.

 

IMG_1814.jpeg


Az az igazán érdekes az egészben, hogy a Nagyváradi Napló írása sok település számára jelentett ösztönzést arra, hogy beindítsa saját nyári színkörét, habár nem sokan rendelkeztek olyan színházi múlttal, mint Gyula, ahol az 1740-es évek óta voltak előadások a kastélyban.

 

A szobor itt áll:

 


 

Fotók: Tóth Ivett

A visitgyula ajánlatai