Bartók gyulai gyűjtése

2016.07.15.

Nem indult egyszerűen az alföldi túra

 

Bartk_Bla_1927.jpg

 

Nem indult túl jól Bartók Béla gyulai kalandja. A zeneszerző először az 1906. július 20-án esedékes nyári vásárra érkezett Gyulára, ahová Galgóczy Géza, a józsefbenedeki uradalom gazdatisztje invitálta, leginkább azért, hogy a zeneszerző meghallgathassa a környék híres muzsikását, a Vágássy nevű dudást.

 

Amúgy Bartóknak személyes okai voltak arra, hogy itt kezdje gyűjtő-körútját, édesanyja (Voit Paula), midőn árvaságra jutott, Csorvásra költözött, kb. 40 km-re Gyulától.

 

Bartók Béla édesanyjának írt levelében így emlékezett vissza első estéjére:

„Igen tisztelt Mama! Kezdem a gyulai vásárnapokon. Az első napon – azon az emlékezetes pénteken egyáltalán nem sikerült semmi – csak éppen pornyelés. Mert por volt bőven... Vágási-dudás pedig nem jött el a vásárra... A város első szállodája tömve volt, némi keresés után megtaláltam a másodikat és az utolsót. Még egy szoba volt üresen, vásár miatt dupla áron. A folyosón gyanús fehérnépek szaladgáltak: rosszhírű szállodába értem, a hol két jövedelmező keresetforrást egyesítenek leleményes élelmességgel.”

 

Lehet szépíteni a dolgokat, de szerintem felesleges, a Királyszálló – merthogy ez volt az a bizonyos szálloda – kuplerájként is funkcionált, ami úgy tűnik, kicsit sok volt Bartók érzékeny lelkének. (Érdekes a funkcióváltás, az egykori bordély/szálloda kombó ma tűzoltólaktanya, ráadásul nem az egyetlen ilyen, egy másik régi kocsma – a Nap kocsma – pedig családsegítő központként működik…)

 

IMG_1696.jpeg

 

A történet persze jóra fordult, ahogy ez a levélből is kiderül, de nem a nevezetes dudásnak köszönhetően…

 

„Szombaton szerencsésen kijutottam Benedekre. Az a gazember Vágássy, aki miatt végignyeltem a gyulai vásár porfelhőit, másnap sem jött el. E. m. a f.

 

Vasárnap átvitt Géza Bihar megyébe, a Sarkad melletti Feketeér pusztára, ahol végre akadt anyag is. Ott megismertem Franckot, aki mindjárt Dobozra hívott egy napra. Hétfőn elmentem gépemmel kanászoknak és juhászoknak közibe, délután meg este a benedeki cselédlányt fonográfáltam le.

 

Kedden reggel búcsúzóul még egy aratót hívatott be Galgóczy, azután indultam Dobozra. A feketeéri gazdatiszt aznap estére átküldötte egy öreg énekesét. Franck is hozott egy néhányat vacsorára, s így este történtek felvételek is, leírás is. Összvesen feljegyeztem arrafelé 83 dalt, és 47 felvételt készítettem.


Másnap elutazás közben benéztem Vidovszkyékhoz, kik szintén hívtak és segítségüket megígérték. így tehát aránylag elég jó eredménnyel tértem vissza... Cs.B."

 

A szűkszavúan megemlített benedeki cselédlány neve Illés Anna, de Bartóknak jobban tetszett a Panna, így is jegyezte fel.  „A magyar paraszténekesek közül eddig a legtöbb dallamot, kb. 80-at, 1906-ban Békésgyulán jegyeztem le Illés Panna 16 éves lánytól.”

 

A Gyula helytörténetével rendkívül sokat foglalkozó tanár, nyelvész, helytörténész, iskolaigazgató, múzeum- és könyvtárigazgató Implom József soha nem sajnálta az időt a kutatómunkára, ráadásul néha igencsak szerencséje is volt, a fent nevezett hölgyre is rábukkant, igaz akkor már özvegy Demkó Józsefnének hívták.

 

„Jól emlékszik rá, hogy Bartók Béla egy meleg nyári napon érkezett ki Szentbenedekre. Három napot töltött odakint. Az intéző kislányai akkor hat-nyolc évesek lehettek. A fiatal vendég szívesen elbeszélgetett velük, megmutatta nekik a fonográf működését, és jól mulattak azon, hogy a gép megismételte szavaikat.

 

Az estéket a család a ház végénél levő nagy akácfa alatt töltötte. Az asztalon nagy petróleumlámpa égett. Bartók Béla ott állította fel a gépet. Galgóczyné tekintetes asszony odahívatta Annát, és elmondta neki, hogy mi járatban van a tekintetes úr. A vendég azután megkérdezte tőle a nevét, meg hogy hány éves, aztán azt is, hogy volna-e hajlandósága "beledalolni a tölcsérbe".

 

Amikor aztán Anna az első nótát beledalolta a gépbe, a vendég "visszavette" és már hallhatta, hogy mit is dalolt bele a tölcsérbe. Azt mondta a vendég tekintetes úr, hogy a gép még akkor is dalolni fogja az ő nótáit, amikor már nekik se hírük, se hamvuk nem lesz.

 

- Hány nótát énekelt el Bartóknak? - kérdeztem.

- Én ugyan nem számoltam, de nem sok híja lehetett száznak.

 

Illés Anna emlékezete szerint az aratók közt volt egy öregember, aki pár nótát szintén énekelt Bartóknak. A nevére már nem emlékszik. Rajtuk kívül még Borek Andrást is énekeltette a vendég. Borek nős ember volt, a cselédházban lakott. A cselédház az intézőlakáson, sőt az iskolán is túl, az út másik oldalán hosszú nádfedeles ház volt. Délután, amikor Borek megjött a jószággal, Bartók átment a cselédházba, és megnótáztatta Boreket is.

 

Telt, múlt az idő. Anna is férjhez ment. 1935 táján az urával, Demkó Józseffel Gyula-Pejréten az 58. számú tanyán laktak. Egy napon fiatal férfi meg két nő kereste fel. Megkérdezték tőle, hogy ő-e Illés Panna, ő énekelt-e Bartók Bélának. Aztán átadták neki Bartók arcképét. Ki küldte a képet? Ő azt hiszi, hogy Bartók. A kép fekete keretben ott függött a szoba falán. Az őszülő Bartók komoly, kissé szomorkás tekintettel nézett maga elé.

 

Illés Pannát, Bartók Béla gyulai nótafáját, az egykori kis cselédlányt 1960 őszén a városi tanácsháza nagytermében meleg ünneplésben részesítették a Bartók-emlékünnepély résztvevői. Akkor már beteg volt. 1963. január 9-én halt meg 75 éves korában.”

 

(Gyulai Hírlap, 1965. okt. 12. 1. p.)

 

Bartók – ahogyan Implom József egy másik 1965-ös, szintén Gyulai Hírlapban megjelent cikkéből kiderül – a mai Magyarország területén Békés megyében gyűjtötte a legtöbb népdalt, 503-at, ebből Dobozon 164-et, Vésztőn 138-at, Gyulán 111-et, Körösladányban 67-et, Gyulaváriban 18-at, Nagyszénáson ötöt.

 

gyujtes.jpg

 

A gyűjtemény jó része megvan a Mogyoróssy János Könyvtárban, kottástól, mindenestől!

 

 

Bartók szobra Gyulán a Szent Miklós park sétányán áll.

 

 

Fotó: Bartók 1927-ben - wikipedia

Fotók a szoborról: Tóth Ivett

A visitgyula ajánlatai