Minden kutya mennybe megy
Ha beleolvasunk a Wikipedia kutyás agilityt tárgyaló szócikkébe – no nem a magyarba, mert azon csak három mondatra méltatják az egész sportágat – egyből kiderül, hogy Gyula milyen fontos helyszíne is ennek a sportnak. Az Alt Sándor vezette Váraljai Kutyakiképző Iskola agility csoportja 2001. február 22-én alakult át Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klubbá, hogy sikerrel szervezhesse meg másfél év múlva a III. Keverék és Fajtatiszta Kutya Agility Világbajnokságot és az I. ParAgility Világkupát Gyulán. De ki gondolta volna, hogy ezzel sporttörténelmet írtak?
Az agility gyökerei egészen az 1970-es évek végi Egyesült Királyságba nyúlnak vissza (ehhez képest a magyar szakági szövetség 2001 őszén alakult…), ma pedig százezrek űzik világszerte. A mozgáskorlátozott versenyzők számára azonban nagyon sokáig – egészen pontosan a 2002-es első gyulai világkupáig – nem rendeztek külön futamokat.
Az ötlet Mányik Richárd révén merült fel, Alt Sanyival a várnál beszélgettek arról, milyen jó is lenne, ha Richárdnak, mint kerekesszékes kutyabarátnak nem az ép versenyzőkkel kellene megméretnie magát. A kérdés jogos igencsak jogos volt, de szerencsére nem sokáig maradt ez így. Sanyi a holland agilitys, Susan Rekveld és Tóth Árpád nemzetközi agility bíró segítségével alig egy év alatt összehozta azt a bizonyos gyulai világkupát, amin 10 ország 10 fogyatékossággal élő versenyzője állt rajthoz. Ma már közel 100-an érkeznek ezekre a versenyekre a világ minden tájáról. A gyulai versenyeknek nagyon különleges hangulata van, érdemes rászánni néhány percet az alábbi, 2013-ban forgatott videóra. Nem véletlen, hogy olyan szívesen járnak hozzánk a résztvevők.
A legutóbbi nagy világversenyt, a 18. Keverék és Fajtatiszta Kutya Agility Világbajnokságot és 16. ParAgility Világkupát, az ausztriai Tattendorfban rendezték meg, ahol a gyulai klub versenyzője, Ale Patrícia (két másik paragility versenyzővel egyetemben) egészen különleges elismerésben részesült, hiszen a megnyitón a helyi polgármester, a főszervező és a régió minisztere a paragility nagykövetévé nevezte ki az ifjú hölgyet, ezzel elismerve a sport melletti elkötelezettségét. Patríciáék nagyon jól tudják, hogy gyakorlatilag nincs esélyük az első hely megszerzésére, mégis minden világkupán rajthoz állnak, és mindent megtesznek a paraglity népszerűsítéséért.
Érdekes, hogy ezt a mind a kutya, mind a gazda részéről komoly testi erőnlétet, koncentrációt és állóképességet igénylő mozgásformát nagyon kevés helyen (pl. Oroszországban) sorolják csak a „valódi” sportok közé. A gyulai klubot viszont sportszervezetként ismeri el a város, ami sokat számít. De miért is ne tenné? Jó lenne, ha ez mindenhol általánosan elfogadott gyakorlattá válna!
De az agilityben nem is a verseny a lényeg igazán, hanem a közösség! Ezt bárki megtapasztalhatja, akár turistaként is, hiszen a gyulai edzések szabadon látogathatóak. Ha valakit érdekel a lehetőség, csak egy e-mailt kell küldenie előtte a gyulagility@gmail.com címre és ki kell látogatnia a Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klub valamelyik hétvégi edzésére (pontos helyszín az alábbi térképen).
Sanyiékra mindig is jellemző volt, hogy hosszútávon gondolkodnak, így a gyulai klub vezetői és tagjai már gőzerővel készülnek a következő gyulai viadalra, és mindenkit szeretettel várnak 2018. április 14–15-én a Prohászka Zsolt Városi Tornacsarnokba a 22. Medivid Agility Kupára és a 13. Paragility Kupára!
Fotók: Tóth Ivett
