Egy malmot szőlővel, esetleg egy megyét?
Nagyot fordult a Viharsarok sorsa, amikor 1720. október 25-én Than János Ádám, a szegedi kincstári jószágigazgató átadta a gyulai uradalmat báró Harruckern János Györgynek. Talán nem túlzás második honfoglalásnak nevezni ezt az időszakot, ha már a város történetének talán legnagyobb tudora, Scherer Ferenc is így tett. Harruckern ez az 1664-ben, a felső-ausztriai Schenkefeldenben, egy takácsmester fiaként született férfiú, hatalmas karriert futott be, ma a bécsi Szent István templom kriptájában nyugszik.
Felemelkedése gyors volt: 1689-ben az alsó-ausztriai udvari kamarai számvevőszéknél számtiszti pozícióban találjuk, 1692-ben már hadi élelmezési biztos, 1697-ben pedig kamarai biztos volt az aradi vár építésénél. Ekkor, átutazóban ismerte meg Békés megyét. 1701-től élelmezési igazgató volt Olaszországban, 1708 és 1713 között pedig a németalföldi hadsereg élelmezését vezette. 1710-től udvari kamarai tanácsosként tevékenykedett, 1718-ban birodalmi lovaggá nevezték ki.
1719-re úgy érezte megszolgálta a jutalmat, amivel a kancellária is egyetértett, ki is számolták, hogy 24.000 forint jár neki. Harruckern az összeg fejében e budai hévízen épült malmot és a mellette fekvő szőlőt kérte, vagy, ha ez nem megoldható, akkor Gyula, Békéscsaba, Gerla, Doboz, Békés, Ladány, Gyarmat, Vésztő és Öcsöd településeket.
Na itt álljunk meg egy pillanatra! Vajon milyen állapotok lehettek itt, ha a 9 település értéke megközelítőleg megegyezett egy budai maloméval és egy szőlőültetvényével? Valószínűleg botrányosak, amit jól illusztrál, hogy a magyar kamara a malmot nem engedte, de a községekre rábólintott, már ha Harruckern kifizeti a felárat, mert csak nem eszik olyan forrón azt a kását.
1719. október 7-től december 1-ig fel is mérték a pontos értéket, de belekalkulálták Gyoma és Szeghalom árát is, majd szépen levonták a gazdatiszt fizetésének tőkéjét, a végösszeg 26.530 forintra rúgott. Na, ezen aztán leesett mindenki álla a bécsi udvarban… Hogy lehet 11 község értéke ilyen kevés? Elő is vették a már említett szegedi kincstári jószágigazgatót, Than János Ádámot. Nem lehet, hogy rosszul számoltak valamit?
Than 1720. október 3-án írt jelentése alapján a válasz egyértelmű volt: nem történt itt semmiféle hibás kalkuláció. A környéken olyan szegények voltak a lakosok, hogy hárman-négyen kellett összefogjanak, ha egy ekébe vagy szekérbe akartak fogni, a jobbágyok nagyobb része szökevény volt, akiket régi uraik visszaköveteltek, így szökdöstek össze-vissza, ipar és kereskedelem egyáltalán nem volt a megyében, Gyulán kívül még egy szőlőskertet se lehetett találni. A kamaránál erre belátták, tényleg nem ér többet az egész, mint az a budai malom, meg a szőlők…
1720 október 25-én átadták neki az uradalmat Gyula és Szentes kivételével (előbbit újra kellett becsülni – az értéke 7.948 Ft; utóbbira meg csak később jelentkezett be Harruckern). Közben megalakult Köröstarcsa, illetve hozzácsaptak még néhány pusztát az adományhoz: Szénás, Királyság, Kondoros – e három értéke 1.230 Ft; Halásztelek, Murony, Orosháza, Sima, Simasziget, Sopron (na nem az…) és Szarvas – mindösszesen 300 Ft. Utóbbiak értéke azért volt olyan csekély, mert nem volt rajtuk sem fa, sem víz.
Harruckern kiegészítette a listát Székudvarral, és a hozzá tartozó pusztákkal, úgymint Elekkel, Szentmártonnal, Péllel. A teljes különbözet a 24.000-hez képest 13.000 forintra rúgott, 1722-ben Harruckern ezt szépen ki is fizette. Azon év március 28-án „honfiúsítást nyert”, 1723. május 3-án magyar nemesi jogon is megkapta az uradalmat, augusztus 10-én magyar törvények szerint is beiktatták, 1729-ben pedig megkapta a magyar bárói méltóságot is.
1732-ben volt még egy kérelme: voltak olyan puszták a térségben, melyeket Harruckern jobbágyai használtak, de nem voltak felsorolva az adománylevélben. A magyar kamara szeretett volna 36.000 forintot kapni értük, III. Károly viszont odaadta őket ingyen. Kiállították az új adománylevelet és 1736-ban másodszor is ünnepélyesen beiktatták a megye új urát, báró Harruckern János Györgyöt.
fotók: wikipedia, szentesinfo.hu, meinbezirk.at, gyulaanno.hu, Gyula város története
térképek: hungaricana.hu
