Mozdulj!
Tudjuk jól, az ember előítéletes állat. Az extrém sportolókkal kapcsolatban is találhatunk néhány jó kis sztereotípiát, melyek nagy részének jó eséllyel köze lesz a sex & drugs & rock & roll szentháromsághoz. Ehhez képest, ha kinézünk a Kempf-tóhoz a Ride Zone Campre, mit látunk? Amikor az egyik kissrác száján kicsúszik egy lájtosabb trágárság, egyből hárman szólnak rá (na persze röhögve), hogy akkor mehet a 10 fekvőtámasz, merthogy ez jár a káromkodásért, amikor meg kajakozás közben valaki nem vigyáz a másikra, cipelheti vissza kézben a hajót a túlpartra, hogy megjegyezze, ez nem az a hely, ahol felelőtlenül bánunk a többiekkel. Na, ennyit az előítéletekről…
A másodszor megrendezett Ride Zone Camp abszolút mértékben hű maradt tavalyi önmagához, idén is ugyanaz volt a cél: próbáljuk meg kirángatni a számítógép előli tespedésből a fiatalokat. Július 8-tól 14-ig ismét jó kis társaság gyűlt össze Gyulán, 25-en érkeztek az ország minden tájáról, voltak köztük visszatérők és elsőbálozók is, meg olyan is, aki 11 éves létére egyedül vonatozott le Budapestről, hogy ellessen pár új trükköt a leginkább a Kempf tesók – Zozó és Patrik – által koordinált táborban.
A menetrend hasonló volt, mint 2017-ben: délelőtt gyakorlás a parkban a sporttelepen, délután lazulás a tónál, a hét végén meg háziverseny, ahol mindenki megmutathatta, mit szedett magára az elmúlt napokban. Volt tehát nevelő szándék bőven, nem csak trükköket tanultak az ifjak, de azért senki se gondolja, hogy véresen komoly lett volna a dolog! Az ízelítő alapján, amit néhány óra alatt kaptunk, simán kiderült, röhögve is lehet értelmes dolgokat tanulni a bringázásról, meg úgy általában a világhoz való normális hozzáállásról, úgyhogy nagyon várjuk a beígért videót, de addig is itt egy rövidebb képes beszámoló a 2018-as Ride Zone Campről.
Fotók: Pénzes Sándor
