Szigeterőd-program 4.

2016.12.11.

Az ásatások tanulságai - VIDEÓVAL

 

Negyedik – egyelőre utolsó – részéhez ért a Szigeterőd-programhoz kapcsolódó ásatásokat bemutató sorozatunk. A korábbi cikkek után (az ásatások előkészítéséről, a feltárási munkákról és azok két különösen érdekes pontjáról), következzenek a tanulságok és az összefoglalás, szintén Liska András tollából. A bejegyzés legvégére pedig befért egy meglepetés-videó az azóta lezajlott történésekről is!

 

szigeterod_asatas_03.jpg

 

A 2015. évi ásatás váratlan tanulságai

 

Különleges tanulsággal járt, amikor a palánkerődítés ÉK-i bástyájának ásatása alkalmával a jelenlegi felszíntől számított, kb. 300 cm-es mélységben kibontott ásatási szelvényünkben megtalált, függőlegesen elhelyezkedő cölöpsorok egyik épségben megmaradt facölöpét megpróbáltuk a talajból kiemelni. A tömörített agyagrétegbe leásott, kb. 40 cm átmérőjű, masszív tölgyfacölöpöt rendkívül szerencsés módon, szinte teljesen konzerválta a talajvíz. Részben a kormeghatározásra alkalmas faanyagoknál alkalmazott dendrokronológiai vizsgálatok, részben pedig egy későbbi történeti kiállítás céljából kívántuk az egyik cölöpöt kiásni. A szelvény dokumentálását követően a talajvízszint környékéig feltárt szelvényben a facölöpöt kéziszerszámokkal körbebontottuk és kézi erővel megkíséreltük kiemelni. A cölöp egy kicsit sem mozdult, így a gépi erő alkalmazása mellett döntöttünk. Egy erre alkalmas kotrógép kanalára acélsodronyt erősítetve, majd azt a cölöp köré hurkolva próbáltuk meg kihúzni a cölöpöt a talajvíz szintje alól. Meglepő módon gépi erővel sem boldogultunk, a markolókanál masszív vaskampója letörött, és a palánkcölöp a helyén maradt. A kísérlet tanulsága, hogy a modern, gépi erővel megmozdíthatatlan, mélyre leásott cölöpöket az évszázadokkal korábbi technológiai körülmények között sem tudták kihúzni a tömörített agyagrétegből Ez magyarázatul szolgálhat arra a megfigyelésre, hogy a palánkot alkotó cölöpsorok egymással párhuzamosan, sokszor 10–12 sorban helyezkednek el a palánk hosszanti falaiban. A nyilvánvalóan nem azonos időszakban leásott cölöpsorok keletkezése a palánk sorozatos megújításaihoz és rendszeres karbantartásához kapcsolódik. Elképzelésünk szerint a történeti időkben pl. az ostrom okozta sérülések miatt vagy a fából és földből készült szerkezet természetes romlandósága miatt szükséges helyreállítási munkák alkalmával a földben lévő, törött vagy roncsolódott cölöpöket nem húzták ki, hanem a kiváltásukra új cölöpöket vagy akár teljesen új cölöpsorokat állítottak. Részben ez az eljárás is magyarázhatja, hogy a palánkszerkezetű falak szélessége az alapozási rétegekben eléri a 12–14 métert.

 

szigeterod_lelet_03.jpg

 

Az előkerült leletanyag

 

Az ásatások során előkerült leletek közül kiemelkedőek a vár ostromának eseményeihez köthető tárgyak. Az 1566 nyarán több mint két hónapig tartó ostrom során óriási mennyiségű ágyúgolyót lőttek a vár palánkerődítéseibe. A tömörített agyagfalba csapódott, különböző méretű és tömegű ágyúgolyók számos példányát találtuk meg az ásatási szelvényekben. Olyan is előfordult, hogy az eltört és kidőlt cölöpmaradványok mellett feküdtek a valószínűleg a dokumentált sérüléseket okozó lövedékek. Az ostrom eseményeit rögzítő történeti forrásokban több helyen szerepel, hogy a várat ostromló janicsárok folyamatos puskatűz alatt tartották a várvédőket. Erre a momentumra azok az általában eldeformálódott ólomgolyók utalnak, amelyek szintén jelentős mennyiségben bukkantak elő az ásatáson, a bástyák és a hosszanti palánkszakaszok feltárásából egyaránt. A feltáráson előkerült, és a hadieseményekhez köthető leletek közül a legjelentősebb egy 16–17. századinak meghatározható nagyméretű, harci fokos. Említést érdemelnek a palánk építéséhez, illetve javításához köthető vastárgyak, pl. szekerce, fejsze, kapa, valamint a nagyméretű, 50-60 cm hosszúságú, kovácsolt palánkszegek, amelyek a palánk ácsolt szerkezetének az elemeit rögzítették egymáshoz.

 

A gazdag régészeti leletanyagban jellegzetes török kori kerámiatárgyak, mázas, talpas tálak, folyadéktároló kancsók, tányérok, és importként idekerült izniki és európai fajanszedények töredékei szerepelnek. A kerámialeletek közül kiemelkednek azoknak a távol-keleti porcelánedényeknek és perzsa fajanszcsészéknek a töredékei, amelyek igen ritka leleteknek számítanak. Parádi Nándor 1950-es évekbeli ásatásából alig 10-15 ilyen töredék ismert, a 2015-ös ásatáson pedig több mint 30 hasonló edénytöredék került napvilágra. A minden bizonnyal az oszmán időszakban Gyulára került, akkoriban nagyon különleges, és drága asztali készletek darabjai jellemzően kisméretű csészék, tálkák voltak, amelyek a hódoltság időszakának török előkelőinek hagyományos étkezési, és pl. kávéfogyasztási kellékei lehettek. A törökök által meghonosított dohányzás emlékei az ásatáson előbukkant, változatos díszítésű, kicsiny cseréppipák.

 

szigeterod_lelet_04.jpg

 

Összefoglalás

 

A gyulai vár palánkerődítéseinek korabeli ábrázolásait, az írásos források adatait, valamint a régészeti ásatások eredményeit összevetve számos, eddig kérdéses részlet magyarázatot kapott. Ezek közé tartozik a kettős vonalban ábrázolt palánkerődítés és a huszárvárat a belső vártól elválasztó széles és mély, belső vizesárok és az azt övező palánk problematikája. A feltárások eredményei mindkét esetben igazolták a képi ábrázolások hitelességét, sőt, néhány, az 1566. évi ostromról szóló forrásban leírt részlet is magyarázatot kapott az ásatáson előkerült és dokumentált jelenség értelmezésének segítségével. A gyulai vár történetének legjelentősebb, és legmeghatározóbb, 1566. évi ostroma során megrongálódott palánkerődítéseket az oszmán foglalók megújították, és 129 éves uralmuk alatt folyamatosan karbantartották, egészen az 1695. évi visszafoglalásig. A védművek tölgyfából ácsolt szerkezeti elemeit, a cölöpsorokat és gerendázatokat szükség szerint újabbak beépítésével váltották ki, a palánkfalak szélességét bővítették. Mindezen munkálatok nyomai az ásatáson feltárt jelenségek dokumentációjában jól követhetők, és az eredmények alapján lehetőség nyílik arra, hogy a külső vár palánkjának tekintetében meghatározzuk a kutatható, fizikailag hozzáférhető, megismerhető részek, a hosszanti falak és a bástyák kiterjedését, a palánkerődítés külső kontúrját. A védművek szerkezetének tervásatással történő kutatása és dokumentálása történetileg hiteles alapot biztosít a jövőben megvalósítandó rekonstrukció, a Szigeterőd-program terveinek előkészítéséhez.

 

Az ásatások azonban nem értek véget 2015 őszén! Azóta újabb területeket sikerült Liska Andráséknak megkutatni, amiről egy nagyszerű videót is összeállítottak, mely megtekinthető a Gyulai Vár facebook oldalán.

A visitgyula ajánlatai