A történelmi fürdőváros

prg-jarjuk-be-Gyulat-980-tavasz.jpg

Elő a tavaszi holmival, járjuk be Gyulát!

Az ébredező tavasz a szabadba hívja a sétálni vágyókat. A madárcsicsergés, a fák rügyezése szinte simogatja a lelkünket a zord, téli időjárás elmúltával. Gyulát ebben az évszakban is új szemszögből ismerhetjük meg. A fotóeszközünkről se feledkezzünk meg, hiszen különleges témákat örökíthetünk meg!

 

A vár és a kastély környéke mindig kínál érdekességet az arra sétálóknak. A még lombtalan fák sokkal többet engednek láttatni a kastély impozáns tömbjéből, amelynek ablakaiból egykoron bárónők és grófkisasszonyok tekintettek kifelé. Érdemes teljesen körbesétálni a várat az ódon falak mentén, régi fal- és toronymaradványok után kutakodva. Az egykori várárok vizén – a csónakázótavon – a vadkacsák szívesen pózolnak nekünk akár a fényképezéshez is, egy kis eleség reményében.

 

Emléktáblák a házak falain – mind-mind megannyi titkot és legendát idéznek fel Gyula történetéből! Izgalmas események tanúi lehettek a régi gyulai házak.

Dr. Erkel Rudolf emléktáblája. Ki volt ő? Talán a nagy zeneszerzőnk öccse, az orvos?

És Erkel Ferencné Adler Adél? Talán Erkel Ferenc feleségéről van szó? Itt járt, itt élt?

Jókai sem kerülte el Gyulát, többször is megszállt a már szépen felújított régi ház falai között. Első alkalommal nászutasként érkezett ide gyönyörű feleségével, Laborfalvi Rózával, majd később innen menekült a Bükkbe a megtorlás elől.

Két házzal odébb: újabb táblák!

Szarvassy Arzén: az árvizeket okozó folyókat igyekezett kordában tartani.

Pfiffner Paulina, a hős honleány: 23 évesen Bem apó seregében harcolt, férfiruhát öltve.

 

A szemközti épület falán Pomutz György emléktáblája látható. A román patkolókovács fia magyar honvédtisztként harcolt Klapka György seregében. Ő volt az Amerikai Egyesült Államokban New Buda megalapítóinak egyike, majd amerikai polgárháborús tábornok, később az Egyesült Államok főkonzulja a cári Oroszországban… Micsoda kalandos életút!

 

A szoborpark alkotásait szemlélve, ismerős arcok és ismert nevek jelennek meg előttünk.

 

Munkácsy Mihály talán éppen azon gondolkodik, hogy vajon miként alakult volna az ő életútja, ha itt Gyulán nem ismerkedik meg Szamossy Elekkel, a festővel?

 

József Attila komoran és szomorkásan néz maga elé az egykori árvaház épülete előtt. Talán a gyermekkori emlékek miatt… Az öt esztendős fiúcska három napot töltött el a gyulai árvaházban, mielőtt Öcsödre került nevelőszülőkhöz.

 

Bartók Béla – szép időben néha úgy tűnik, mintha mosolyogna. Van is miért, hiszen Gyulán hallotta életében először a gyönyörű népdalt, amely így kezdődik: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok!

 

Albrecht Dürer szobra sem véletlenül áll ott méltóságteljesen a parkban. A reneszánsz kori híres festő édesapja, Ajtósi Albert, a Gyula melletti Ajtós nevű településen született. Valóban?!? Ezt tényleg kevesen tudják.

 

Ady Endre méltató újságcikkeket írt a gyulai Erkel Ferenc Színkör felépítéséről. Írásai nyomán sok magyar kisváros követte a gyulaiak nyáriszínház-építő példáját.

 

Élővíz-csatorna a megnevezése annak a kedves kis folyócskának, amely Gyula városát szeli ketté. Kissé megtévesztő a „csatorna” elnevezés, hiszen itt nem egy mesterségesen létrehozott vízfolyásról van szó. A várost egykoron átszelő ősi folyórendszer egyik ága volt ez a meder, amely a Gyulát napjainkban már elkerülő Fehér-Körösből kapja a vizet, egy zsiliprendszeren keresztül.

 

A szomorúfűzfákkal szegélyezett vízparton sétálva kellemes az élmény, a nyugalom, a csend…
Érdemes ide visszatérni nyáridőben is!

 

Csigakert a neve annak a szép parknak, ahol az évszázados fák között, egy kis dombocska tetejére, csiga alakban haladva kanyarodott fel a sétány a régmúlt időkben egy kecses gloriette-hez. A magyarok hőn szeretett királynője, Sissi nemes carrarai márványból készült szobra is itt található a parkban.

 

A belváros most is szép és rendezett, mint mindig, noha a virágok, a hideg télen eltűntek… Vagy mégsem?!? Több helyen is, a virágágyásokban szerényen meghúzódva, a zordabb telet is átvészelő árvácskák dacoltak az elemekkel. És fák, díszcserjék, bokrok szinte mindenhol. Az ébredező természetet látva elképzelhetjük, hogy milyen szép lehet itt sétálni nyáron és még ősszel is, amikor minden zöld és csupa virág. Jó visszaidézni, hogy nyáridőben, napközben és esténként egyaránt sokan sétálnak errefelé, és ülnek ki a vendéglátók teraszaira… a pezsgő élettel teli belváros mediterrán hangulatot áraszt.

 

A belváros régi és méltóságteljes épületei egyfajta eleganciát és jó értelemben vett tartást kölcsönöznek az egykori megyeközpontnak, Gyulának.

 

Gyula városa volt hajdanán a megyeközpont? Hogy-hogy?!?

 

Bizony így van: Mátyás király korától kezdve, egészen 1950-ig Gyula városa volt Békés megye közigazgatási központja. Külön érdekesség, hogy a török hódoltság alatt pedig Gyula szandzsák székhely volt.

 

Petőfi Sándor életnagyságú szobra állít emléket annak, hogy a haza sorsáért aggódó költő Erdély felé tartva megszállt városunkban.

 

Erkel Ferenc városunk szülötte. Nagy zeneszerzőnk nevét viseli a hangversenyzongora alakú tér, amely most újult meg. Az Erkel-szobor körüli gránitburkolat világító kockaelemei a Himnusz kottájának hangjegyeit jelenítik meg.

 

A Százéves cukrászda épülete impozáns, kívül és belül egyaránt. Sokan kételkednek, hogy valóban száz esztendős lenne? Igaza van a kétkedőknek, nem száz éves, hanem sokkal régebbi: immár száznyolcvan esztendős! Aki nem hiszi, járjon utána!

 

Egy ilyen nagy séta után már jól esne a pihenés. Pedig Gyula még számos érdekességet tartogat.

 

Egy másik alkalommal érdemes elsétálni a Göndöcs-kertbe, megnézni Erkel Ferenc szülőházát az egykori Németváros főterén, felkeresni az ősi gyulai templom-helyet, valamint a ferences romkertet, ahová Mátyás király unokáját és Corvin János özvegyét temették.