Megfogyva bár, de törve nem
Közismerten Knezich, helyesen Knezić Károly (1808-1849), honvéd vezérőrnagy egyike annak a 10 (régebben úgy tudtuk 9) vértanúnak, akit Gyulán szállásoltak el, Aradra menet. Augusztus 23-án reggel a kastély és a vár közötti téren fegyverezték le, közel 2.000 honvédtiszttel egyetemben. Másnap 200 szekér indult velük útjára, már osztrák felügyelet alatt.
Ehhez a szomorú eseményhez kötődik a gyulai vár múzeumának egyik legértékesebb tárgya, Knezić szablyája. A markolat nélküli fegyvert mindenki megnézheti a vár fegyvertermében. És hogy miért nincs rajta markolat? Megtudhatjuk a Békés egykori főszerkesztőjének, Kóhn Dávidnak (link a cikkre!) a tudósításából.
„A honvédtisztek valamennyien tábornokaik köré csoportosultak. Reggel hat óra körül megkezdődött a lefegyvezés szomorú aktusa. Ez pedig úgy történt, hogy orosz törzstisztek jelentek meg mindegyik honvédtiszti csapat előtt s szalutáltak a csoport élén álló tábornoknak és kérték előbb az ő, majd tisztjei kardját és pisztolyait. Az így lecsatolt kardokat és fegyvereket azután a tér közepén halmozták fel.
Knezich tábornok, tisztjei élén a kastély oldalszárnyán levő pinceajtó mellett volt. A pinceajtó s köztük azonban egy szekér állott, azon egy borral telt nagy hordó, melyet a pincébe kellett volna legurítani, de ezt a fegyverletétel utánig elhalasztották. Amikor egy orosz őrnagy Knezich elé lépett és előtte szalutálva kérte kardját, a tábornok a kard végét fogva, a markolatot a kocsikerék elé tette s odaszólt a kocsisnak: indíts. A kocsi elértette a tábornok szándékát s megindította a lovakat, úgy, hogy a szekér kereke a markolatot letörte s ekkor Knezich a markolat nélkül maradt kardhüvelyt és benne levő pengét adta az orosz őrnagynak, aki pár pillatanatig tétovázva nézett, de azután a megcsonkult kardot a szekér elé dobta. Gróf Teleky Sándor, aki a nyolcvanas évek elején meglátogatta Gyulán bold. Göndöcs Benedek apátlelkészt, Gyula város akkori országgyűlési képviselőjét, akinek felkérésére én kalauzoltam a nemes grófot a várkertben, mély meghatottsággal járta be velem a reá nézve tragikus emlékű helyet, ahol őt is lefegyverezték és mint résztvevő élénken emlékezett vissza erre az epizódra s megerősítette annak eképen megtörténtét. Knezich házigazdája, Czégényi István, aki szemtanúja volt a jelenetnek, felszedte a markolat nélküli kardot, hazavitte házába, hol a hatvanas évek elejéig rejtve tartván, átadta azt id. Mogyoróssy Jánosnak, aki a gyulai muzeumot kezdte akkoriban alapozni.1 A Knezich tábornok markolat nélküli kardja ma is a múzeumnak egyik legértékesebb ereklyéje.”
1 Czégény Istvánné Borotvás Terézia 1874. tavaszán adta át a híres ereklyét a gyulai Békés megyei Múzeumnak (Békés, 1874. április 5. III. évfolyam 14. szám)
(forrás: 106. Gyula, 1849. augusztus 22. (23.) A gyulai tiszti fegyverletétel eseményei Kóhn Dávid tollából)
A vár kiállításáról ITT tudhat meg többet.
Fotó: Tóth Ivett
