Minden vízbe mártott test…
...a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya. Ugye ismerős a mondóka? Pontosan erre – azaz a felhajtóerőre – alapoz a vízben végzett gyógytorna is. Kisebb erőfeszítéssel (és fájdalommal), de nagyobb hatékonysággal lehet tornáztatni az ízületeket a medencében, ami nagyon fontos, hiszen egy sérülés sokszor éppen azért nem gyógyul rendesen, mert az ízületi tok zsugorodása akadályozza a mozgást.
Ennek megfelelően a víz alatti gyógytorna indítja általában a rehabilitációt a sportsérülések vagy a különböző műtétek (pl. csípőprotézis-beültetés, porckorongsérvműtét) után. Ilyen esetben – teljesen érthető módon – az operált terület izmait az ember nem terheli úgy, ahogy kellene, így azok sorvadásnak indulnak. Ugyanez a helyzet a nagy fájdalommal járó, kopásos eredetű ízületi panaszoknál is, a krónikus mozgásszervi megbetegedéseknél pedig eleve gyengébb az izomzat.
De nincsen semmi veszve, az alacsonyabb intenzitású, kisebb terheléssel járó vízi torna során éppen azokat az izomcsoportokat eddzük meg, amelyeket szárazföldön nem lehet. A 32–33 °C-os gyógyvíz, amiben a gyakorlatokat végezzük, elsőre hidegnek tűnhet, aztán kiderül, hogy nem véletlen az alacsonyabb hőfok: ebben bizony mozogni kell! Ha már jól megy a dolog, jöhet a száraz torna, vagy akár párhuzamosan mehet tovább mindkettő.
A Várfürdőben három csoportban tartanak vízi tornát – külön-külön foglalkoznak a gerinc-, a csípő- és térd-, illetve a vállízületet érintő panaszokkal. A csoportok létszáma 3–4 főtől maximum 10 főig terjed, ennél többen már nem is nagyon lehetne kényelmesen elférni a viszonylag kisméretű, leejtős talajú medencében. A változó vízmélységre a résztvevők közötti magasságkülönbségek kiküszöbölése miatt van szükség, hiszen optimális esetben (gerinctorna esetén) mellkasközépig érő gyógyvízben kell végezni a gyakorlatokat.
A gyakorlatozás során, a medence szélén található perem és korlát mellett, különböző segédeszközöket is használunk: vízi nudlit (tényleg ez a neve…), labdát és vízi súlyzókat. Ezekkel akár egyénre szabva is lehet nehezíteni a feladatokat, amellett, hogy így érdekesebb is a dolog, főleg, amikor valaki túlbecsüli azt a bizonyos felhajtóerőt és a nudlival együtt tűnik el a habokban.
Ahogy ezt a Várfürdőben megszokhattuk, a csoporton belül is odafigyelnek arra, kinek hogyan esik jól a mozgás, mert egy biztos: különbözőek vagyunk. A gyógytornászok igyekeznek egyénre és egyéniségre szabni a feladatsorokat, akár plusz feladatokkal nehezítve a mozgékonyabb vendégek dolgát. A gyógytornászok folyamatosan kérdezik a csoport tagjait arról, hogy jól esik-e nekik az adott feladat elvégzése, nem okoz-e fájdalmat a gyakorlat.
A vízi gyógytornára járók többségében 60 évesnél idősebb, kopásos eredetű ízületi betegségekkel bajlódó hölgyek és urak. Ahogyan megtudtuk, kezdetben kimondottan nehéz volt rávenni a pácienseket erre a mozgásformára, de ez mára szerencsére megváltozott. Kimondottan sok a visszatérő vendég, ami nagyban köszönhető annak, hogy ez a torna nem csak edzés, de igazi közösségi élmény is. Amellett, hogy egy ilyen „klubfoglalkozás” nagyon kellemes, a társaság plusz motivációt is ad, együtt pedig sokkal könnyebb legyőzni a legnagyobb ellenséget, a lustaságot.
További cikkeink a Várfürdő gyógyászati szolgáltatásairól:
Fotók: Tóth Ivett
